Megírtam már hétfőn, csak elfelejtettem feltenni :S

Az idei első versenyem – három hét kihagyás után. A verseny előtti dilemma megoldása az lett, hogy kedden egyet futottam a Gellért-hegyen (8,8 km), meg csütörtökön egy bő tízest (10,17 km). Mindkét alkalommal éreztem, hogy nehezen megy a futás, kicsit morcos is voltam emiatt, főleg a hegyen – rosszul viseltem, hogy bele kellett sétálnom, pedig a kihagyás előtt simán ment ugyanaz az útvonal. A másik gondom az volt, hogy a múlt heti bringás esés kiújította a bokafájdalmamat és összeverte a térdeimet, a jobb térdem fájt is kicsit futás közben – emiatt is morcos voltam. Emellett ez a hét más szempontból is különleges terhelést hozott: egyik kollégámat is helyettesítettem, így több dolgom volt a munkahelyemen. A hab a tortán pedig egy péntekre kiírt adóellenőrzés volt a 2006-os évről – ráadásul nem értem utol a könyvelőmet, úgyhogy máig nem tudom, mi a helyzet :S (UPDATE 03. 27.: minden oké :) ) Emiatt aztán nem voltam nagyon nyugodt a verseny előtti napokban, viszont ennek volt egy előnye is: a versennyel egyáltalán nem volt időm és kapacitásom foglalkozni, és így parázni sem tudtam miatta.

Gergőékkel mentem, szombaton indultunk. Kellemes volt az út, meg aztán a verseny előtti délután-este is; a szállás hangulatos, a társaság hibátlan. Este elmentünk vacsorázni. Én pizzát rendeltem, és nem csalódtam: egy hatalmas zöldséges pizzát sikerült leküldenem, pedig amikor megláttam, voltak kétségeim afelől, hogy meg tudom enni az egészet, pedig nagyon éhes voltam. Éjszaka egész jól aludtam ahhoz képest, ahogy versenyek előtt szoktam. Reggel a készülődés is tökjó volt – még sose volt ilyen, hogy a verseny reggelén futótársakkal együtt készülődünk; szinte fura volt belegondolni, hogy aztán mindjárt futni is kell majd :) A verseny előtti rituális körömlakkozás is rendben lezajlott, így hát azt mondhatom, hogy a körülményekhez képest teljesen jól felkészülve mentem a versenyre :D

A verseny előtti idő sorban állással telt, előbb a mosdónál, aztán a ruhatárnál. Utóbbi helyen összefutottunk Iramszarvassal, így a rajthoz együtt álltunk be – Enikőék beküldtek minket, hogy legalább mi ne késsük le a rajtot – de aztán szerencsére ők is időben bejutottak a rajtzónába. A versenyt kényelmes tempóban kezdtem, Enikőék pár méterrel előttem futottak az első két körben. Ez tökjó volt, végig láttam őket a jó kis élénkzöld DK-pólóban. És a héten ez volt az első futás, ami jól esett! Igyekeztem nem arra gondolni, hogy mekkora a táv, meg úgy igazából semmire nem akartam gondolni – néztem, ami a szemem előtt volt, meg tettem egyik lábam a másik elé. Sajnos körpálya volt, így magából a városból nem sok mindent láttunk, pedig eddig talán egyszer voltam csak Debrecenben, így körülnéztem volna. Na mindegy, majd máskor.

Az első két kör tehát lement gond nélkül. Enikő és Detti csak negyedmaratont futottak, így a 3. körtől már nem futottak előttem. A 3. kör elején néhány embert leelőztem; az egyik futótársnőt esztétikai okokból: melltartóban futott (egy normál meg egy utcai tartózkodásra is alkalmas darab), és számomra sajnos nem volt szép látvány. Meg is állapítottam, hogy nem vagyok komplett, hogy ilyesmit egyáltalán észreveszek. Úgy egyébként nagyjából minden rendben volt a futás alatt, bár a jobb térdemet éreztem kicsit. A 3. kör vége felé elkezdett szúrni az oldalam, ennek annyira nem örültem, viszont aztán ez elmúlt. Nem tudom, azért-e, mert a 3. kör végén kicsit több időt töltöttem frissítéssel: vizet is és színes löttyöt is ittam, meg két nápolyit ettem, és ezalatt gyalogoltam, egészen a kukáig :) Ezen kívül egyébként nem sétáltam bele a távba, aminek örülök. A 4. kört így felfrissülve kezdtem, és kicsit tudtam élénkülni. A végén belehúztam, amikor láttam, hogy van esély 2:30 alá kerülni. Az időm így 2:28:43 lett, a köridők pedig: 1. kör: 37:24 (7:06), 2. kör: 36:44 (6:58), 3. kör: 37:58 (7:12), 4. kör: 36:35 (6:57). Nagyjából egyenletes tempót futottam, a 3. kör volt a leglassabb (valószínűleg részben a frissítés miatt), viszont a végére is maradt erőm.

A versenyt tehát be tudtam fejezni (ez eredmény, előtte voltak kétségeim), és azt gondolom, hogy egész jól sikerült. Ami különösen fontos volt, hogy mentálisan végig egészben voltam, nem zuhantam úgy szét, mint Siófokon. És ez biztató :) A tempómon persze van mit javítani, bár Siófokhoz képest 10 perccel jobbat futottam (az 2:38:48 lett).

A verseny alatt nagyon jól esett, hogy néha kaptam egy-egy hajrát ismeretlen futóktól. Nézők is voltak, meg zenészek, bár utóbbiak közül nem mindenkit hallottam mindegyik körben. Ami durva volt, hogy Azilinha, aki maratont futott, kétszer körözött le… amúgy ő lett a verseny női győztese, gratulálok neki! Az időjárással szerintem nagyrészt szerencsénk volt: reggel ugyan még hűvös volt, de futáshoz pont kellemes, bár a végére elég meleg lett. Meg is fogott a nap, látszik az óra helye (amit amúgy Ulriktól kértem kölcsön, mert a sajátomat sikerült itthon hagyni). Szóval összességében jó verseny volt ez. A verseny után visszamentünk a szállásra, rendbetettük magunkat, aztán vissza Pestre.

Idén tavasszal amúgy négy félmaratont futok összesen. Kíváncsi vagyok, milyenek lesznek, hogyan tudok felkészülni úgy, hogy háromhetente van egy-egy félmaraton. Valahogy úgy látom, hogy mindegyik hosszabb távnak mintha meglenne a saját története – kíváncsi vagyok, milyen történetek várnak rám ezeken a futásokon…

UPDATE (03.27.) Amúgy most kezd leesni, hogy lefutottam 21 kilométert egyben :)