Nem tudom ki ismeri valamikor a hetvenes évek elején volt egy Omega dal, idézek belőle:

Ülök a hóban

Lábam lefagy..

Igen tegnap valami ilyesmi járt a fejemben mikor elindultam futni, de mert rég futottam havasidőben és tájon hát menni kék, ha menni kék..Bakival kezdtem, mert ugyan precízen feldrótoztam magam, de a mobilomon az mp3-at nem indítottam el, furcsa volt, mi ez a csend, de zseni vagyok rájöttem, majd Yardbirds ezerrel és így már lehet futni.

De jaj jön a tragédia, három szám után a mobilom nyekk, nem bírja a nyirkos időt, csönd..Újraindítás, majd két perc múlva újra nyekk...innentől aztán szép csendes futás volt, mert ami nem megy az áll, ha nem akar dolgozni ne dolgozzon..nem ember ő kinek kötelező..

A táj szép, még világos van, igaz a végére jön a sötét, út Budaörsről Törökbálintra majd vissza, megszokott, figyelni kell az útra, mert most kicsit csúszik, így kicsit talán lassabb a tempó, de úgy érzem az előző napok 5:35-5:40-es tempóit nem kell feltétlenül überolnom...6 perc bőven elég mostanság, de azért megyek, nem is nézem az órán a tempót, szerencsére szelektív a látásom, csak azt az adatot látom mi érdekel.

Elég most a táv, a többi pulzus, tempó nem érdekel, majd este elemzéskor..igaz pulzussal már ezer éve nem foglalkoztam, mert valamikor volt ugyan egy Polarom évekig szépen szolgált, de tavaly elveszett, azóta szelid hétköznapi stopperek voltak, egészen mostanáig mikor elkapott egy Garmin305-ös.

Szóval szépen fogytal a kilométerek és lassan egészen hóemberes kinézetem lett mire végigmentem, de valami csodás volt, és nem is csúszott annyira sehol sem, kis szakaszoktól eltekintve. Süppedő havat sem igazán találtam, futható volt minden, és mikor a futás utáni sörömet ittam akkor már a mobilom is visszamelegedett és szólt újra a zene is. Igaz akkor már minek...