Üdv Mindenkinek!

Nem a legjobb évet zártam sajnos, ez részint a tragikus események miatt történt, másrészt volt egy-két hatalmas nagy öngólom!

A január viszonylag jól indult, egy megfázást leszámítva, sikerült elég sokat futnom, hiszen 224 km jött össze ebben a hónapban, a hosszakra sem lehetettt panasz, mivel 5 mp-vel maradtam csak le az 1 órás átlagedzésről, a tempó erősen téli alapozós volt, hiszen 5 perc 53 mp/ km volt.

Majd egy új cipő vétele sokat gyorsított rajtam, hiszen ekkor tudtam lefutni először a körömet 5 perces tempóval, ami addig elképzelhetetlen volt...

Március elején egy szerencsétlen mozdulat miatt a derekamban becsípődött egy ideg, de egy thai masszirozásnak, pontosabban nyújtásnak, huzigálásnak köszönhetően hihetetlenül sokat javult. Emlékszem kedden csípődött be, én pedig szombaton egyéni rekordott futottam a Rotaryn, Pistivel ( Lassúkapitánnyal).

Én magam is meglepődtem az eredményen.

Márciusban jött össze a legkevesebb 120 km csak, a tempó viszont sokat javult 5 perc 16 mp lett, az átlag pedig sokat csökkenve 45 perc/edzés lett.

Áprilisban lőttem egy hatalmas nagy öngólt a sok szölöcukorral a maratonon, mindenkit óva intek, a sok szölöcukortól verseny közben.

Majd áprilisban megalkottam egy edzéstervet, ami önmagában jó volt, viszont már a megalkotásánál is látszott, hogy a tempófutások gyilkosak lesznek. Kezdetben jól is indult, sőt meglepően jól a futás, hiszen májusban 136 km jött össze, viszont a tempó 4.53-ra ment le, az átlagos edzéshossz pedig nyugtalanítóan rövidre 31 percre, de úgy voltam vele, hogy fokozatosan növelni akartam a nagyon gyors futással lefutott távolságot, a 3,2 km-ről 4-re, majd 4,5-re stb....

Májusban halt meg szegény Tódor kutyám.

Júniusban a tempó 4.46-ra gyorsult az edzéshossz csak néhány mp-vel nőtt.

Ez a gyors tempófokozás ismét nagy öngólnak bizonyult, mert ugyan bebizonyította, hogy képes vagyok magam számára is hihetetlen sebességekre, viszont mivel túl gyorsan következett be, túl nagy gyorsulás, a lábam, nevezetesen az oly sok problémát okozó bal lábam egyre kevésbé bírta.

Magam is láttam előre, hogy ezt sokáig nem fogom bírni.

Augusztus elsején halt meg nagyon hirtelen, és váratlanul anyu.

Július végén már némileg mérséklődött a tempó, ill az edzéshosszak is nőttek.

Augusztus a temetés, és maga az halál hihetetlenül sok energiát kivett belőlem, és a Túri Kupa nem megfelelően alakult időügyileg, nagyon sok erő maradt bennem, de valahogy nem akart előjönni.

Szeptemberben igen jelentős mértékben csökkentettem a tempót, és nagy hangsúlyt fektettem a távolságok növelésére ebben a hónapban jött össze talán a legtöbb futás, hiszen 287 km-et futottam le, a tempó pedig 5 perc 7 mp-re lassult, az átlagos edzéshossz pedig  csaknem 44 perc lett.

A Nyíregyházi futás előhozta azt, hogy növelni kell tovább a távot, a tempót pedig stabilizálni, ill lassan lefaragni csak.

Az ősz második fele egy bizonyos ügy miatt, ami hirtelenül, de nagyon élesen bukkant elő, elég zürzavaros volt, és sokat aggódtam.

Ha jól emlékszem októberben találtam ki, hogy nézzük meg az erőnlétemet, először csináltam egy 100 km-es hetet, majd 2 héttel később egy 120 km-es hetet, igaz viszonylag nagyszámú futásból tevődött össze.

Viszont bebizonyította, hogy vannak alapok amelyekre lehet építeni, és lehet rájuk terhelni.

Nem tudom már pontosan, de valamikor október végén, november elején volt, hogy csináltam itthon egy félmaratoni felmérőt, ami a saját magam számára is elképesztően jó eredményt hozott: 1 óra 35,5 perc...vagyis 4 perc 31 mp/km tempót....szinte megdöbbentem, és egyben felvillanyozódtam az eredményen.

Ezután ismét gyorsítottam.

November: 197 km 4 perc 51 mp/km, és 56 perces átlagos edzésidő.

Ebben a hónapban próbálkoztam néhány pulzusmérős futással is, nem sok sikerrel, azóta csak nagyon ritkán használom.

Most decemberben csináltam még egy felmérőt ami bebizonyította, hogy képes vagyok 35 km-et lefutni, ez értékes infó.

A táv amit lefutottam a megfázásom miatt ( amivel kb. 1 hete küzdök) 135 km lett csak, a tempót picit visszavettem, az edzéshossz lényegesen nőtt 1 óra 6 perc.

Sok értékes tanulsággal szolgált ez az év:

-nagyon nagy figyelmet kell szentelni a megfelelő edzéshossznak, a 30 perc ( havi átlagban) nagyon kevés, ha nincs minimum 50-60 perc probléma

- a tempót csak nagyon finoman kell növelni, max havi 5-8 mp-vel ( ezen, hogy pontosan mennyivel el lehet vitatkozni, sok tényező befolyásolja), különben a lábam nem bírja.

- a résztávozást nem igazán bírja a bal lábam, a hosszabb távú, viszonylag egyenletesebb iramú, és némileg visszafogotabb tempójú tempófutást közepesen bírja.

- a táplálkozásra, és az egészséges életmódra fokozottan oda kell figyelni, igaz ebben az évben, itt nem voltak nagy problémák, ezt a két megfázást nem számítva.

-jó döntés volt, hogy már a futóútvonalam kb. 80 % aszfalt, és nem beton.

-jó döntés volt a biciklizés növelése, ezt a jövőben is tovább kell csinálni.

JÖVŐ:

Tervezett versenyek:

-Rotary félmaraton

Május: erősen gondolkozom egy Tisza-tó körön, ami viszont riasztóan hosszú 70 km.....

Nyár: Bükki félmaraton, Hortobágyi félmaraton, Tiszacsege maraton Túri kupa félmaraton

Ősz majd meglátom...

A mostani 4.40-4.50-es tempót csak viszonylag kismértékben szeretném növelni, inkább a távokat szeretném növelni, úgy hogy könnyebben tudjam is futni ezen távokat, versenyeket.

Ebben az évben sikerült lefutnom 2150 km-et, a tempó pedig kereken 1 percet javult, de ezt versenyeken még nem igazán tudtam előhozni, ez a jövő feladata.

Remélem, hogy jövőre semmiféle tragédia nem fog történi, bőven elég volt belőle ebben az évben.

Alvásügyileg, pihenésügyileg sokszor állt elő igen kritikus helyzet, ezen december elején, közepén sokat sikerült javítani, de még vannak kisebb problémák, de szerencsére messze nem súlyosak, a megoldás az időhatékonyságban, munkahatékonyságban, és szervezésben, valamint az alvás elsőbségében van, valamint sikerült kiküszöbölni egy nagyon nyugtalanító dolgot.

Meglátjuk!

Mindenkinek boldog Újévet kivánok!