Namost az van, hogy vége a pihenésnek, azt hiszem, kicsit talán túlzásba is vittem. A Balaton után a pihegésből játszófutás lett, aztán "nyaralás-alatti-épp-csak-annyit-amennyi-nem-nagyon-kényelmetlen", utána a sok munka miatt megint kicsit kevesebb, végül a több mint egy hét túrázás alatt Manóval, Gergővel meg a többiekkel, hát... no szóval az ember, ha egész nap egy bazi nagy zsákot cipel a hátán a hegyen, ne akarjon még pluszban sokat futni. Pláne akkor ne, ha amúgy egy hónapja megvész az emberiség normálisabb hányada a dögmelegtől. Így aztán csak nem gyűltek igazán a kilométerek, ha meg igen, akkor is csak úgy randomszerűen, egyik napról a másikra kitalálva. De most már nincs kecmec, a tulok öklelje fel, munka van.
Namost az is van, hogy bizonyossá vált a BéPoBu-n való indulásom (egye fene, céges pólóm lesz, na), aminek egyfelől örülök is, másfelől meg egyből megugrik a pulzusom, ha csak rágondolok. Mer'ugyeazé' hát na. Az kicsit hosszú, elfáradok, mire végiggondolom az egészet. Ottan bizony futni kell, normálisan, arra össze kell szedni a gondolataimat - persze akar a fene ott a relativitáselméletről vagy a francia festőkről társalogni eszperantóul a rokonokkal odakünn, s valószínűleg verset mondani sem akarok majd, bár ezt azt hiszem, hogy a Balaton körön is megtettem, szóval ki tudhassa aztat... Viszont el kell dönteni idejekorán, mit is akarok ott, s ezt a mit hogyan akarom. Erre van két hónapom. Nem fogok úgy járni, mint Sárváron, ahol nem csináltam B-tervet.
No és hát az is van, hogy már most sejtem, hogy a fentiekben leírtak alapján a mai napon elképzelhetetlen lett volna egy olyan futás, mint amit Zilaci csinált például. Háromszor ötven felett, egek! A futófórumon csak azt mondjuk erre: ááááálllat. De mégsem emberfeletti dolog ez, télen-tavasszal nekem is ment, csak most egy kicsit leeresztettem, kicsit takarékra vettem a kompresszort és öszepunnyadt a lufi. Leginkább onnan tudom ezt, hogy a héten százhetvenen felül futottam, s be kell vallani, hogy most egy élő hulla vagyok, pedig "csak" egy maraton volt benne és utána ma egy huszonnégy kilométeres teszt. És belehaltam, de nem adom fel, holnap is futok, muszáj. Utána pihenek.
Fél éve a Téli Mátra 42 után minden gond nélkül ment a YT 50, no ezt a formámat akarom visszanyerni. Tavaly ilyentájt a gyorsítóedzések, résztávok estek rosszul - hát most egyelőre a távok. De nem lesz ez mindig így, persze, elkezdtem az edzést - s ami a fő: a gondolást. Most már semmi nem lebeg a szemem előtt, csak ez. Na jó, a szemem előtt lebeg, de ha nagyon kalimpál, félrehajtom... Mindenesetre jó volna végre valamit normálisan csinálni. Oszt' ha a BéPoBu az, a valami, akkor azt.
És persze egy maraton is van a jövő héten, no azt megpróbálom azért tisztességgel lefutni, nem úgy, mint a tegnapit, aminél úgy döntöttem, hogy edzés van. De egy jó maraton most nem lesz más nekem, mint egy jó ezés. :)