Szóval ma úgy döntöttem, tavasz van, így rövidgatyában, pólóban mozogtam egy kicsit a tegnapi hosszú után, leráztam a sarat a cipőmről. A tavaszban az a szép, hogy süt a nap, illatos az Illatos út, s elő- előbújnak az állatok is. Ma például a'sszem, láttam Hajdú Pétert egy parkolóban. Tanácstalanul araszolt, sehol sem talált rokkant helyet a terepjárójának.

Nos, de mi történt tegnap? Hát, kérem, ugye mindenki hallotta már, hogy a négergyerek azért ijed meg, ha megy a hasa, mert azt hiszi, olvad. És ugye vannak ezek a különböző egynapos, egyhetes, háromhetes "méregtelenítő" (értsd: fosatós) diéták, melyeknek során bio-traktorkerékteát, pálmatexet meg száraz akácból főzött enyvet meg ilyeneket kell inni, s az majd az orromat is, meg mást is tisztíccsa. Én megoldottam egyszerűbben. Annyi a recept, hogy hat napig tárolj egy tálka sárgaborsó főzeléket a hűtőben, fagyaszd le, majd egy hét múlva forrald fel és vacsorázd meg. Éreztem én, hogy savanyú, de mit nekem egy kis baci?

A lényeg az, hogy a reggeli fél hetes rajtból negyed nyolc lett, a köztes időben meg háromszor kellett bevonulnom a kis helyiségbe, hogy ott külön kis kvázi fülkeforradalom keretében adjam ki magamból protestszavazataimat a tegnapi főzelékről. Kezdtem magam úgy érezni már, mint Joli néni, a földalatti jegykiadója, aki a hetvenes években belehízott a Kodály köröndi jegyárus fülkébe és azóta ott él, napot csak akkor lát, ha néha egy krisnástól kap egy Góranga matricát.

A terv az volt, hogy Kerepestarcsán keresztül Gödöllő, onnan Szada, majd Veresegyház, ahol veszek egy vaterás övtáskát, majd vissza. Illett volna hamar startolni, hogy hamar hazaérjek, node ez már elúszott. Végül elindultam, szigorúan a megszokott minimálfrissítéssel, vagyis 56 kilométert terveztem, s arra vittem kettő, azaz kettő tenyérnyi csomag nápolyit, aminek meg is ettem a felét. Vizet, gondoltam, majd iszom az utcai kutakból... Nohát: kettő működött, a többit maximum körbenyalogathattam, hogy kék legyen a nyelvem. Így viszont az arcom volt kék. Meg zöld. Egyik kút 11 kilométernél, abból még nem ittam (ne, ne kérdezzétek, miért), a másik 24-nél. Szellemi állapotomat inkább egy pszichológiai tárgyú blogban elemezzük, azt javaslom, azt mindenesetre megjegyzem, hogy most döntöttem el, hogy soha többet nem indulok el frissítő nélkül. Igaz, hogy a tempó nem fárasztott különösebben és előtte azért jól belekvároskenyereztem, de a víz az nagyon hiányzott. No és ne felejtsük, hogy odafele majdnem végig emelkedik az út - ez persze hazafele meghálálta a türelmet és az erőfeszítést.

Lényegében elmondhatom, hogy avval együtt, hogy

-Veresegyházon eltévedtem,

-majd beszorultam egy olyan utcai vásárba, ahol Európa összes kínaija, vietnámija, indiaija, svédje és egyéb nemzetiségije árulta a zoknit, avval együtt, hogy

-a zebrán középen akartak elütni, mert nem látták, hogy át akarok menni, azt gondolták, modern mozgásművészeti pantomimet adok elő jégszobor pózba merevedve, és végül avval együtt, hogy

-úgy kiürült a bélésem a reggeli tortúra és a frissítés hiánya miatt, hogy a hasam lapos lett, mintha csak azon volna a vizsgafelkészítő rutinpálya kezdő úthengereseknek,

végül is elmondhatom, hogy jót futottam. Már tegnap éreztem, hogy jön a tavasz. És ma el is jött.

Holnap hétfő, akkor már mehet is vissza. :)