Na figyi, Nagyongyors! ;-) Fusd meg minden nap a 25-öt. Aztán ha ez megy a szokásos tempódban, akkor nem is kell lassítanod. Ha meg nem megy, akkor máris megtanultál lassan futni! =:O

Na de komolyan! Ha szépen fokozatosan jó sok kilométerre növeled az adagot, az el fogja hozni a lassulást. Persze csak ha akarod. Atádhoz azért nem ártana alapnak...

Ezzel a "sokatlassan" dologgal nekem is problémám van, nagyképűnek hangzik, de vért izzadok, hogy ötös alá, azaz lassabbra nyomjam a huszonöt kiliket... Szinte sírnak a lábaim egy kis rohangászásért. Persze az alapozást nem véletlenül találták ki az őskorban, bizony, ez is munka. De azt mondom, Szasza, hogy hátrányom nem lett belőle eddig, hiszen tegnap is olyan félmaratont nyomtam a Szigeten, amiről egy éve még csak álmodtam - s mindezt mondhatni, lazán, nem is belehalva. Szóval biztos van értelme a dolognak, legalábbis rosszat nem tesz vele az ember. Gyűlnek a kilométerek, nő az állóképesség és közben az ember mégsem hal bele az egészbe (igaz, nálam azért más célja is volna a lassúzásnak, de ez más téma).

Aszondom, csak nyugi. Lehet lassan futni, nézd csak meg, hányan csinálják, ha úgy tartja kedvük - aztán pedig milyeneket alkotnak, ha oda kerül a sor! Mi meg majd lassan megtanulunk lassan futni, ha arra van szükség. Ja, az ironmanen én is személyesen ellenőrzöm majd, ott vagy-e! És ha nem, mindenki megtudja. :)