Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 928 941 km-t sportoltatok
konok csiga
A 997. nagyatádi vasember igaz története
szasza | 2007-08-27 15:18:04 | 8 hozzászólás
Történt egyszer 2006. decemberében hogy egy fiú kapott egy kedves, ám mégis első olvasatra ijesztő ajándékot. Az ajándékot az éjjeliszekrényére helyezte és egy hét tanakodás után elhatározta, megtanul úszni. A kezdeti úszóórák kudarcélményei nem tántorították el célja megvalósításában, sőt szilárdították akaraterejét. Az alapvető gyorsúszás csiszolatlan technikájának elsajátítása 8-10 alkalom elegendőnek bizonyult. (Köszönet érte P. Annamarinak). Lévén technikai sport, márciusban sikerült beszereznie első országúti paripáját. Teltek múltak, sőt szárnyaltak a napok, júniusban már O. Andris kezei között (nagy-nagy köszönet az edzéseknek és motiváló társaságnak) szaggatta a feszített víztükrű hullámokat. Aztán eljött augusztus………….1 héttel edzés gyanánt letett 2007-ben letett az asztalra: Stabil mellúszás, gyorsúszásban csak pár száz méter folyamatosan, 1500 km bringa, 1750 km futás. A felkészülésnek két mentális szempontból fontos eleme még hátra volt. Az úszás során levő biztonságérzetet Csaszi ruhája adta, illetve az augusztus elején felbukkanó térdfájását pedig a Krisz áldásos masszírozása enyhítette. Felkészült, legalábbis azt hitte!2 nappal a verseny előtt! Megérkezett Nagyatádra, tésztaparty, rajtszámfelvétel. És némi csalódás a rajtcsomag láttán. (úszósapka, cukorka, chip, rajtszám, két szatyor, kitűző) Hmmm, ekkor már bizonyossá vált itt valami tényleg nagy dologra hajtanak a versenyzők… Péntek reggel a gyékényesi tóban tesztelte a hőmérsékletet: Ez bizony meleg, „Itt nem koptatom Csaszi ruháját mert 23 fok felett lesz a víz hőmérséklete”  Bizonytalanságát fokozta a verseny előtti napon tartott „konferencia”. Szóval az úgy van. „Hogy azon a napon 10000 kalóriát égetsz el” 70 %-át saját zsírból 18 % glikogén raktárakból 12 %-ot a verseny során bevitt szénhidrátból ami kb 1800 kalória. Ami nap folyamán 17 zsemle vagy 12 gél vagy 15 banán… Persze mindez akkor ha kellő folyadék is áll a felszívódáshoz. Egyszóval, az ironmankedés egy táplálkozási verseny egyben.” Norbi ekkor már gondolta hogy ez tényleg komoly dolog. Az este folyamán egy triatlonedzővel folytatott beszélgetése meggyőzte afelől, hogy az 1500 km bringa az azért nem sok olyan 5-8 ezer kellene. Na mindegy holnap rajt! Gondolta magában és neki is állt szendvicseket csinálni… A verseny napja. Ébresztő 4:30 Bepakolás, utazás megérkezés, depózás, beöltözés ruhába! 22.9 fokos lett a víz J zenék, visszaszámlálás. RAJT!Ez a megszeppent fiú megvárta míg elúsznak a delfinek, lassú komótos mozdulatokkal veselkedett a haboknak. A víz a nagy csapkodás hatására is tiszta maradt a tükörsima felület kissé hullámosabb lett. A mellúszást gyorsúszás követette, ám a nagy iránytévesztések miatt nem bizonyultak gyorsabbnak mint a mell J. 1 . kör vége 47 perc. Csak úgy mint a tervezett, aztán a 2. is 47-48 perc. A parton mosolygás, nagyon kényelmes depózás, beszélgetés janival, atommal, Szeszabival. A futók fellélegeztek „ A neheze már megvan” JA 260 férfi indulóból 240 hely. Határozott fejlődés Kisköréhez képest J Bringa! Időközben megérkezett a segítőcsapat (Andi, Misi, Zolo). Elkezdődött a küzdelem 2. felvonása. Elmondták előző nap: Reggelizz úgy mint máskor! Nem ment! A szendvicsek biztonsági csomagolásba voltak így tekerés közbe két zacskót kihámozni, harapni, inni, levegőt venni, közben a menetszél a zacskót a mellkasomra fújta. Szóval Csurgóig az étkezésé volta főszerep. Aztán „Szemetelni csak nem fogok” , így a zacskó csörgött a kezemben és a láttam egy szemetest Csurgón a járdán. Lassítás járdára fel, zacsi menet közbe kukába, és hihetetlen módon a járdán „üldözőbe vett” egy motoros. Nagyon jól szórakoztam ezeken a képsorokon. J Bringa tovább, szép kis Arborétum, jónéhány tóval. Térdfájás nincs! Remek! A tervem az volt hogy továbbra is tekerek… illetve volt egy félelmem. A verseny előtti napon az eddigi 3,5 baros nyomás helyett 7 barra pumpáltam a biciklit. És aggódtam a defekt miatt! Mert sose cseréltem még belsőt! És nem is most akartam. 75 km szakasz vége. Nagyatád! A csipet csapat várt, szorgoskodott, kis krumlievés, iszogatás, mosolyka.. Már csak 105 van hátra hajrá! És ezek így mentek. Kicsit már untam a bringát vágytam, a futásra. Sokat gondolkodtam közben, így az emberiség és az állatság kapcsolatán, néha mindkettőnek éreztem magam. Miért csinálja ezt az ember, Mert ez jó? Sok kérdésemre egy választ sem kaptam. Inkább azt éreztem ég a talpam a cipőben. És hogy nem fáj a térdem. És ez jó! Nagyon nyugis, nem várt küzdelemmentes biciklizésem (igaz sok depóidővel egybekötve) közben érezte, hogy ez a dolog teljesíthető. Azaz csak így továbbra is nyugisan biztosan megcsinálom. Tekintve hogy nem volt időtervem, és a lehetőségekhez képest jókedvvel „járjam az utam”, szóval úgy éreztem menni fog! A bringáról leszálltam és az órára nézve azt láttam hogy 8:39 (A győztes már beért). De hát nem az idő a lényeg… A futópályán rengeteg ember , eléggé a végén lehettem 216. időt bringáztam a férfiak közül a 250 ből. Látszott ez sem az erősségem. De most már futok. És mondhatni könnyedén. Tervem nem volt, csak úgy érzésre, ha sétálni kell sétálok, eszek iszok, időm mint a tenger. A mozgásom jó volt! 16 körös versenyen a 4. kör 55 perc a 8. körben 1:56. És hát a szurkolók! Nagyon-nagyon sokan és nagyon-nagyon lelkesen! Feltűnt sok-sok ismerős arc, bíztató mosolyok Judittól. Sok-sok biztató szó Simitől, Gottitól, galopptól, Nyuszitól, a sorstársastól Chino, Török Zsuzsi, F. Timi, Janti, atom, Szabi, Szeszabi,SC na és még sorolhatnám…  Aztán megint futottam, utolértem K. Petit. J  Nagyon meglepődtünk mind a kettenJ  hogy én utolértem, mosolyogtunk és az Ultrabalatonos  poloban róttuk  (persze ő sárgában)1-2 kört! 10-11 körben el kellett mennem technikai szünetet tartani. És a következő 4 kör nem volt kellemes nehéz volt visszatérni a ritmusra. Igaz étvágyam sem volt mert idáig végig ettem-ittam és már mindent untam… Mondhatnám, hogy küzdelmes volt, de pont nem volt az azért, mert nem voltam rest hosszan frissíteni, megállni beszélgetni 1-1 szurkolóval, baráttal.  Az 14. körben B. Edittel futottunk pár száz méter, először arra gondoltuk fussunk be együtt (nagy megtiszteltetés lett volna) aztán a frissítőnél inkább elküldött látta hogy „jól” vagyok. Talán a tekintetének köszönhetem, na meg a Vasember Klub tagjai cikizésének, hogy a triatlonista fut, nem sétál J, így az utolsó körben meglehetősen ritmusosan mozogtam. Futottam. Célegyenes. Cél. Beértem. Szalagszakítás. Hisz itt minden Teljesítő, Győztes!Finisher polo a kézbe, barátok fogadtatása, puszi, vállveregetés öröm. Azért elfáradtam. Ezt leginkább azon vettem észre, hogy 15 perc ücsörgés után rázott a hideg, így berohantam a zuhanyzóba és 15 percet a forró vízbe álltam…  Szép dolgok ez a sport, Madách szavai is szembe jutottak…gyakran! Főleg a végén!Közhely! De ezek a távok fejben dőlnek el. Igaz Nekem nem rajt előtt, hanem teljesítés közben. Meg lehet kövezni, ezért a mondatomért és persze nem bíztatnék senkit, mert ez a verseny nem könnyű, igazán nem, sőt a barátaimnak sem igazán jó szívvel, mert igazán nagy szívás! De az én példám is mutatja: Viszonylag jó erőnléttel (jó bringával vagy futással)  és szintidőn belüli úszástudással az IRONMAN teljesíthető. Ez volt a célom, biciklizésnél felvettem a pulzusmérőt 140 fölé csak ritkán ment, aztán futásnál le is vettem, innentől megy érzésre. J Igaz életem legrosszabb maratonját futottam 4:37 ez a 89. időnek felelt meg, de ez most így volt jó!Az én szintem is verseny, küzdelem az akaraterőnk versenye! Szép volt, kellemes élmény! Mert azt akartam az legyen, kerültem a megborulást, és hogy nagyon elgyötört legyek! Ezért mentem! Na és persze nagy szerencsém volt. Teljesítettem 13:16:24 idővel. Talán egyszer az lesz a célom, hogy nagyon a határaimat feszegessem. Talán… Köszönöm a segítőknek és a szurkolóknak a lelkes buzdítást, szurkolást. Jó volt köztetek. Na és persze gratulálok a teljesítőknek. Szerencsére sokan voltunk!Ami még emlékezetesebbé teszi a versenyt, és ezt komolyan is gondolom, az a záróceremónia ünnepélyes keretei. Nagyon segít teljesítés értékének reális elhelyezéséhez, még ha Nagyatádon én vagyok a 997. büszke teljesítő, akkor is! J  Szóval ez a kisrác megcsinálta, most pihen, boldog egy nagy élménnyel és új kihívások után néz J És persze már rozsdásodhat!
Archívum
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2012-12 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-11 hó (1 bejegyzés)
2011-10 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-07 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (1 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (2 bejegyzés)
2010-06 hó (1 bejegyzés)
2009-12 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (1 bejegyzés)
2009-09 hó (2 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-07 hó (1 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)
2009-05 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)
2009-02 hó (2 bejegyzés)
2008-12 hó (3 bejegyzés)
2008-11 hó (1 bejegyzés)
2008-10 hó (3 bejegyzés)
2008-08 hó (1 bejegyzés)
2008-06 hó (2 bejegyzés)
2008-03 hó (2 bejegyzés)
2008-02 hó (5 bejegyzés)
2008-01 hó (3 bejegyzés)
2007-12 hó (4 bejegyzés)
2007-11 hó (1 bejegyzés)
2007-08 hó (1 bejegyzés)
2007-07 hó (2 bejegyzés)
2007-06 hó (3 bejegyzés)
2007-05 hó (1 bejegyzés)
2007-04 hó (4 bejegyzés)
2007-03 hó (4 bejegyzés)
2007-02 hó (2 bejegyzés)
2007-01 hó (3 bejegyzés)
2006-12 hó (2 bejegyzés)