Az UB fáradalmai után nagyjából szerdán eldöntöttük, hogy elmegyünk Veitschbe. Gondoltam hogy kellene egy hosszút futni amibe egy hegy is van, és ez a Veitsch-i dolog pont jókor jött. Nem vagyok ez a készülődős pali, így pének reggel munka előtt bedobáltam a kb. cuccokat és délután ki is mentünk négyesben. Kalandosan indultunk, mert se szállásunk se nevezésünk nem volt, majd ott lesz valami :-) Lett, lett szállás, vacsiztunk és a hűvös időben 1-2 sör után le is feküdtünk. egy erősebb 8 órás reggeli után 9 kor elindult a mezőny. Nagyonsok-sok magyar ismerőssel baráttal. Igazi meglepetés volt, sokan már több éve visszajártak ide.. Hogy miért? na erről majd később. Furcsa mód nem izgultam a rajt előtt, úgy tudtam a feléig emelkedik aztán majd lejt. Hát a frászt, ez is később derült ki. :-) Annyi előzetes tervem volt, hogy nem megyek 170 es pulzus fölé, be is állítottam az órát csipogóra. (egyszer sem csipogott) Szóval elindultunk, a derekamon kulacsöv, teletömve motyóval (párhuzamot vontam a Mátrabércel) 56 km emelkedő lejtő, 2200 m szint. Az első 6 km masszív emelkedő, lassan kényelmesen felkocogtam, aztán még emelkedő még, még :-) egy idő múlva a murvás út szűkült murvás ösvénnyé, aztán ösvény volt tele györekkel tűzdelve. Az első válrtóhely 18,5 km nél volt. viszonylag könnyedén túl voltam rajta 1:46-ot mutatott az óra. Nem voltam fáradt, és már megláttam a hegyet amit meg kell mászni. Vártam a küzdelemre. Addig még tempósabban megközelítettem, és egy két falat banán után kezdődött a gyaloglás. Hát meredek volt! A távolban kígyózó "hangyák" 3-4 km hosszan a csúcsig. Nem tudom mennyi ideig gyalogoltam..egyedül a combom jelzett hogy emelkedő van, nagyon szép panoráma, zöldelő sziklás táj, letekintvén pedig csöppnyi emberek és házak terültek el. 1800 m felett hűvös szél és szikrázó napsütés fogadott. Az úton jópár turista és turista-fotós szurkolt tapsolt, kattogtatott. A csúcson néhol havas szurdok és rengeteg kő, szikla. Na erre nem számítottam, számomra a futhatatlan kategóriát jelentette, ezért beletörődve sorsomba, inkább csak túráztam. Erőm kiváló, gyomrom is rendben, az emelkedőt is kipihentem, csak futni nem tudok ilyen talajon. a tetőn jó 20 perc séta aztán az ereszkedés sem okozott örömöt, megint szikla és kő. Nem is erölködtem, a gyors futókat előre engedtem... Aztán ahogy a viszony engedte, szépen leereszkedtem a 2. váltóhelyre, Judit meglepetésemre ott volt, odaadtam a szemüvegem és az övtáskám már nem kellett, gondoltam innentől már csak lett ez a 21,5 km. Na a fenét. Volt benne 3 izmosabb emelkedő is, amire nem számítottam. (persze itt gyalogoltam) Ahol a terep engedte futottam, de nagyon sok hegyen fákat gyökereket köveket kellett kerülgetnem.  Nagyon jól éreztem magam még a végén  is.  A vége előtt 5 km utolértem Misit, aki nem kedvelte a lejtőket , így  hátha öttel kezdődik... elkezdtem tolni a végét. saját mérés szerint 2 percel kicsúsztam, de sebaj, a célba 1 korsó sör hamar orvosolt :-)

 

Miért jó ez a verseny?

Mert érezni ezek szervezők nagyon nagy szeretettel vannak.

nem csak a rajtcsomag, a barátságos fogadtatás, hanem a frissítések gazdagsága és a személyzet fogadtatása is példaértékű. Rengeteg díjazás és 50-60 nivós tombolanyeremény okozott meglepetést -köztük egy magyar induló TREK montit- nyertt :-)

 

Szóval fantasztikus helyen, fantasztikus verseny élményét szívtam magamba. Igaz a pálya nem túl jól futható. Na de ne legyünk telhetetlenek :-)

Esti sörözés és vacsi után lefeküdtünk, másnap Viktor ötletétől vezérelve. Sétáljunk egy kicsit Mitnitz-ben elmentünk egy szurdokba. Szuper kis levezetés volt kb 5 óra combos kis túrát nyomtunk le kb 2900 lépcsőfokkal :-)

Gyönyörű volt!

N. 

A reggeli esőt látva, éreztem nekem kicsit sárosabb hegyen a helyem. Így 7 órakkor már Száron találtam magam, sok eltökélt harcos közt. Ők is felszántani jöttek a hegyet. A sár meg kit zavar, és az eső sem esett! Hurrá.

Előzetes terv szerint 4:30-as célidőt jelöltem ki, a terv lassan pulzuskontrollal kezdeni és fokozatosan emelni a pulzust, na és a tempót. Kölcsönkaptam egy Polar órát (az enyém még nem jött meg) csakhát nem volt tökéletes a mérése, így a rajt után kicsit bíbelődtem vele, aztán hagytam a csudába, lesz ahogy lesz, majd csak érzem mit csinálok.

Rajt után a nagy kényelmi tempóban rögtön a végén találtam magam. Vártam a záróbuszt, szerencsére nem volt. AZtán egy srác előttem elhagyott magáról valamit, így egy sprinttel utolértem...bemelegedtem :-)
Tényleg nagyon könnyedén ment, a sár sem zavart ITT még, a levegő a tisztaság, a friss pára, a minden zöld...szóval nagyon jól éreztem magam. Persze mozogtam.
Beszélgettem haladgattam. 1 óra múlva, gondoltam itt az ideje kicsit gyorsítani. Ez is jól ment. A vitányvár felé vezető úton akkorát repültem mint még soha. Zúgtam lefele egy lejtőn , megcsúsztam lábam az égnek, szerencsére egy sárba csapódtam, így nem lett semmi bajom.

Szót kell említeni a frissítőpontokról. Egyszerűen pazar volt. Amit csak akartam... az izoitaltól a libamájas zsíroskenyér koviubival...szóval igazi eszem iszom érzés.
Várgesztes előtt egyre utolértem az előttem haladókat. 20,8 km 1:56 benne 700 m szint. Hmmm ez annyira nem rossz, és még fáradt sem voltam. Ekkor arra gondoltam, akár 4 óra is összejöhet, ha nem borulok meg. Aztán haladtam tovább 32 km akartam futni viszonylag könnyebben, utána az u. 12 kilin pedig tempósan.
Azt hiszem mindent jól csináltam, az u. 4,5 km-en 4:30 körüli tempóban lazán futottam a célba. Meglepetésemre igen kevesen voltak, jó érzés mosoly és igazán nem is nyúltam ki. 3:57:10 lett a vége , talán a 7. hely lett belőle.
Eszem iszom, napozgatás, szóval klassz kis nap lett.

Köszönöm a szervezőknek.

Hát ennyi