Az úgy volt, hogy hétfőn felmerült egy éjszakai futás gondolata. Hát uccu neki. Hamarosan kialakult az indulási időpont a kedd estére vonatkozólag. A hétfő esti bemelegítés egy kellemes glettelés volt, aztán kis készülődést követően el mentem a megbeszélt helyre. Épphogy megérkeztem megjött Oli, ákibácsi, Lúdtalp és Larzen, valamint atosz mellé Németh Csabi is. Furcsa mód kulacs nélkül indult. Mire készülhetett? Első gondolatom az volt, hogy visszaszállok az autóba. Erős este elé nézünk. De hát hoztam az órát jó lenne hitelesíteni a távot J Rövid készülődést követően nekilódultunk. Este 10 sötét, és terepen futunk. Előre vetítettem félelmeimet, hogy nagy esés kelés lesz, nagyjából 500 méter múlva hasaltam is egyet. Fokozottan kell figyelnem, mert ennek csúnya vége lehet. Oli híres varázsköre mintegy 22 km és 1300-1400 m szintet takar. Ami önmagában nem is lenne nagy baj, de ez az útvonal elég nehéz köves, olykor vízmosásos, gyökeres „útvonalon „ megy. Nem könnyű, persze a szint is van benne nem kevés, van néhány kemény fel, ahol jóformán csak gyalogolni tudok, és a „lefelék” is igen félelmetesek. Biztonságot jelentett a HHH ismerete, aztán beláttam, hogy 2 km után fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Követtem az előttem levőket, én meg maradtam a hátvéd. Azért nem esett rosszul. Mindenesetre a tempó döbbenetes lassú érzésre gyors volt. 9,7 kmnél 1:17-et írtunk (670 m ) szintemelkedéssel, 580 m ereszkedéssel. Ezt azért tudom ennyire pontosan mert itt megnyomhattam az órám, ami aztán teljesen megtört. Elvesztettem a kontrollt, hogy hol állunk és ez pont egy masszívabb emelkedőn ismertem fel. Bosszankodtam, hogy mennyit készültem erre a mérésre. Itt jeleztem is larzennek, hogy visszakocogok a szintúton a kocsihoz. Nekem ennyi elég volt, hisz csak a CCC (98 km/5600 szint) re megyek, a többiekkel ellentétben aki az UTMB-re (166 km/9500 m szint) készülnek. Aztán larzen mondta, hogy már csak 3 kisebb és 1 nagyobb hegy van hátra. Így hát mentem tovább. Ugyan éreztem, hogy mozgok, de annyira lekötötte figyelmemet a „figyelés” hogy egyszerűen nem bambulhattam el csak úgy. Oli 6 km környékén kérdezte, hogy gyors-e. Végül is először futok terepen , sötétben ilyen körülmények között J Így hát megint „felfutottunk” valami csúcsra. Hamarosan Atosz lekapcsolódott rólunk, kicsit rövidített a programon. A tetején kicsit befordult a bokám egy rossz lépésnél, de pár perc múlva kimozogtam. N. Csabi könnyed kocogása és egyben beszélgetése demoralizáló volt, én közben gyaloglással ütöttem a 165-s pulzust. Na így teltek a kilik, és a percek. Gondoltam, hogy innen már végigmegyek, ha nem lesz valami komolyabb baj. Nem lett, és az egy-két síkabb részen kimozogtam a szintek miatti izomsokkot. A fiuk jelezték, hogy ez nem olyan rossz idő, illetve jobb mint amit eddig mentek nappal. Az utolsó hosszabb emelkedőnél Ákival elnéztük az utat, így némi bozótharcot követően …szóval bevártak a többiek. J A megszokott Árpádkilátó emelkedője, már nem tűnt erős kihívásnak. Felmentünk és lecsorogtunk a kocsihoz. Az időnk 3:16 lett bruttó. Ami elég idő volt a túléléshez J és Lúdtalpé k idejének 20 perces javításához. Az idő is kellemesen lehűlt, már csak 22 fok volt. Rövid nyújtást követően hazamentem.. Szép kis kaland volt.