December elején volt az utolsó hosszabb futásom, pont a Börzsönyben. A téli időszak a maratoni felkészülésről szólt, de Trevisoba nem jött senki, így az április eleji Pozsony lett kitűzve. Előtte lesérültem, így gyakorlatilag nemcsak a maratoni tervek, hanem a T-100, Mátra 115 is ment a levesbe. Utolsó hosszabb futásom egy 28 kilis tempó február végén volt. Áprilistól meg gyakorlatilag semmi futás, június elejétől kezdtem jobban mozogni heti 30-40 kmekel operálgattam.

A Börzsöny Trail-t viszont már nem akartam kihagyni, gondoltam nekifutok. Ha nagy gáz van, az 5 órás szintidő szoros is lehet, de igazán az sem jelentett volna lelki törést, ha a Csóványosról vissza kell sétáltom a célba.

Előtte való nap, otthon betonoztam és sikerült iszogatni is- elég rendesen, na meg marha sok hagymát enni. Estére ez annyira megviselt, hogy folyamatosan szomjas voltam :-)

Másnap meg jött a sokat sejtető meleg. Mentettem a menthetőt, reggel ébredés után a rajtig szinte folyamatosan ittam, vizet+ narancslevet. Szerintem bő 1.5 litert legurítottam a rajtig, és kitaláltam a stratégiámat is. Könnyű kezdés és innen próbálok lassan lemorzsolódni.

És ez bevált. Jól elcsörtetett az eleje. Középmezőnyben mozogtam, majd BA és Norbi társaságában értünk fel a NHH-ra. Olyan 55 perc kellett hozzá.  A pulzusra azért figyeltem. Persze edzetlenül+ meleg nehéz volt kordában tartani. Igazán a NHH frissítőpontot igénybe sem vettem, Norbival átkocogtunk a Csóvira, és azért már érezte az izomzatom is a szokatlan terhelést. Emlékszem tavaly decemberben innen igazán lehet rongyolni Magosfa irányába, most ez elmaradt, így szép lassan a piros négyzeten le is akadtam Norbiról. Andi is beért, együtt értünk le zserzseliékhez.  Az eddigi óvatos kezdésnek talán annyi előnye volt, hogy féltávnál nem éreztem különösebb problémát. A 2. feladat első  párszáz méterein még gyalogoltam, de utána kisimult a terep és a szinte végig sikerült feljoggolni. Innen ment a zakatolás különösebb probléma nélkül. A kulcsosház előtti rész annyira nem feküdt, de ez a viszonylag rövid szakasz még úyg ahogy ment. A kulcsosház utáni emelkedő viszont így utólag elég "szemét". Nagyjából együtt értünk fel Edinával, aki idáig mögöttem volt(pontosabban a Csóváynosnál előztem le). Volt egy ütemváltási kísérletem próbából, hogy megy, és annyira nem volt rossz csak értelmét nem láttam. Aztán hátunk mögött feltünt Dzsamilla és le is előzött, Edina is gyorsított picit érzésre és szépen elfutottak. Szóval két csaj egyszerre hajrázott le.  A célban taps meg minden tökjó volt az egész.

Meglepetésemre 3:28 lett, sokkal rosszabbra számítottam rajt előtt. Ígéretes visszatérés, őszintén nagyon boldog voltam.

Klassz rendezvény volt. Tetszett a vonalvezetés a társaság. Kerek volt, na.

Jók voltak a frissítők is kiemelten a személyzet. Kicsit hűvös volt, a nyártól melegebbet várok.