Hosszú pihentetés után újra elkezdtem a futást.
Az történt, hogy a szomszéd srác megkért, hogy segítsek neki felhozni egy mosógépet a pincéből. Fel is hoztuk. Elképzelhetetlenül nehéz volt, de utána, mikor mentem haza, eszembe jutott, hogy szaladjak egyet. Nagyon óvatosan, lazán és könnyedén elkezdtem kocogni. Tettem egy kört az Infoparkban. Nem is egy kör volt, hanem 3/4 oda, és ugyanazon az útvonalon vissza. Az másfél kör virtuálisan. Google szerint kb 4 kili.
Aztán hétfőn megint elmenetem. Persze futni.
Előtte reggel találkoztam Sepivel. Kicsit beszélgettünk. Akkor még nem tudtam, de később ennek nagy jelentősége lett.
Szóval elkezdtem lazán kocogni és közben szabályozatlanul csapongtak gondolataim ama mezsgyéken melyeken elemző szellem helyet nem foghat soha. szabályok és irányok nélkül száguldoztak fejemben az ideák. Magam sem figyeltem rájuk jobban, mint holmi tinó, vagy ökör figyel a körülötte döngicsélő legyek hadára.
És akkor hirtelen, minden előzmény vagy figyelmeztetés nélkül megnyílt előttem a felismerés kútja, melynek mélységét nem mérte még bármely kutató. S e forrából, mint özönlő friss patak, zubogott előmbe a bizonyosság. Felismertem, hogy mozgásom féloldalas. Nem nagyon, csak egy kicsit. Enyhén jobb lábamra terhelek, ahelyett, hogy szimetrikusan mozognék. Minden egyes lépésnél a jobbomról elrugaszokod, majd balon szinte csak átsiklok, s ismét a jobbot erőltetrem. S ekkor mindent megértettem. Tavaly őszi futball sérülésem, melyben bal lábszáram sérült, arra késztette testem, hogy észrevétlenül kímélni próbálja azt. S jobbom túlterheleődött. A téli hónapokban 10-12 kilométereket futottam szalagon. De ott nem tud senki asszimetrikus lenni. Mivel mindkét lábbal ugyanakkorát kell lépni, mindig ugyanúg. Aztán tavasszal már kint edzettem és ott kijött a probléma.
Ezen morfondírozgattam tehát futás alatt. S előálltam egy megoldási tervvel is. A jövőben tudatosan próbálok a bal lábra is terhelni. Féloldalas futásomat szimetrikussá tenni. (Azért a tudni érdemes, hogy ez asszimetrik kivülrő nem volt látható. Többen vizsgálták mozgásomat, de nem fedezték ezt fel. (Többek között Kropkó Péter is, s neki sem tűnt fel). Én magam sem vettem észre mostanáig.)
Érdekesség még, hogy miután felismertem a problémát, próbaképpen néha, néhány lépés erejéig visszatértem a rossz mechanizmushoz. És ekkor már azt nem értettem, hogy hogyan voltam eddig képes így futni.
És ekkor eszembe jutott egy régi régi beszélgetésem Sepivel, amikor pont ilyen témákat tárgyaltunk. Futóiskola, stílusok, mozgások...stb. Még a 'D'-ben. Emlékszel?
Szóval azt hiszem, valahogy ettől ugorhatott be hirtelen e felismerés. De akár így, akár úgy, mindenkinek csak azt mondhatom: figyeljen és figyeljen oda a mozgására, mert egy rosszul berögzült mozgássor komoly bajok forrása lehet, alattomosan, gonoszul, és nehezen felismerhetően.
Most azt szeretném megvalósítani, hogy tudatos mozgással visszaszoktassam magam a helyes futásra. Ehhez természetesen sok kitartás és tudatosság kell. Valószinűleg, heti egy-két alkalommal visszatérek a szalagra, hogy ott is fixáljam magamnak a szimetrikus futómozgás technikáját.
2 hozzászólás