Január 18, délután 5óra. Sok-sok megszállott úszó,uszonyosúszó,freediver és búvár gyülekezik a pozsonyi testnevelési fősuli előtt, hogy résztvegyenek a 2órás Apnea Trophy nevű versenyen. Hogy milyen is ez pontosan? Elég gyilkos: egy 25 méteres medencében 10 fős csapatok igyekeznek minél többször végigúszni a 25 méteres távot egy lélegzettel. A szabály az egyszerre csak egy ember úszhat,és amint beért,indulhat a következő.

A mi klubunkból 10 fiatal (12-18 évesek) állt a rajthoz. A kettes pályát kaptuk,mellettünk a legnagyob konkurenciával a Zsolnai freediver-ekkel (9 tagbaszakadt nagytüdejű férfi, és sajnálatra méltóan a mi klubunk legjobb sprinternője is beállt az ellenfél csapatába.. nem volt szép tőle az tény)

Elérkezett a rajt időpontja este 7 óra. Addiga jó kis stratégiát dolgoztunk ki: 5en-5en fogjuk egymást váltani, 20percenként - így mindenkire 3x 20 perc jut, vagyis körülbelül 60 darab 25méter egy lélegzetre (azért ne rémüljetek meg, uszony volt a lábunkon).

Elindult a verseny... az első 20 percben csak külső szemlélő voltam. Bemelegítés közben volt időm figyelni a versenyzőket... Annyira jó volt. Olyan nagy lelkesedéssel, összetartással dolgoztak. Egy pillanatra eszembe jutott (lehet hogy hülyeség) hogy vajon miért nem sportol az egész világ,akkor mindenki ennyire összetartana? Mert azt már rengetegszer tapasztaltam ,hogy a sportolók korra,nemre és nemzetiségre tekintet nélkül összetartanak és tisztelik egymást. Nekem ez nagyon tetszik.

Na.. letelt az első húsz perc és a pontosan kidolgozott terv szerint a mi 5-ösük vette át a sprintelgetést. Rám kb minden 1 percre jutott egy 25-ös - sikerült mindegyiket 12 mp-alatt úsznom. A 20 perc leteltével kimásztunk, kicsit lihegve. Időközben megváltozott a stratégia: inkább 10 percenként fogjuk egymást váltani mert van aki nem bír ki 20 percet... Ez így is volt egészen 1 óra 30 percig amikor már csak négyen bírunk teliben úszni, így nekünk kellett végig bírni az utolsó fél órát (persze néha azért besegítettek egypár 25-ös ereéig). Közben fej-fej mellett haladtunk a freediver klubbal , a kivetítő táblán az volt hogy méterre pontosan egymás mellett vagyunk. Aztán egyszercsak megelőztük őket, kb 1:45kor,és mégjobban rákapcsoltunk.

Végre vége lett a 2 órának. Remegő lábbal, lihegve ,az oxigénhiánytól szédelegve másztunk ki a vízből. Gyülekeztünk az eredmény hirdetésre,amikor kiderült hogy nem is mi vagyunk az elsők, mert a Zsolnaiak úgy gondolták hogy elszámolták a leúszott métereinket - 50 méterrel. Kitört egy kisebb veszekedés... de aztán az edzőm engedett (és szerintem jól tette): " Ki szerint legyenek a Zsolnaiak az elsők,nekünk pedig jó a második hely?" és erre az egész csapat hogy " IGEEEN" így miénk a második hely,összesen 15 500 leúszott méterrel, és büszkén kivonultunk az okos enged - szamár szenved közmondás elvén. Legyenek csak boldogok a kupájukkal, jövőre majd legyőzzük őket. A csajnak aki velük (és ellenünk :( ) versenyzett elég cinkes lehetett a helyzet,nem is csodálom. De akkorsem volt szép húzás tőle szerintem hogy átállt máshova. Ha velünk van,simán megnyerjük... Na de nembaj,igaz? A második hely is szép,én azt mondom. És sok tapasztalatot szereztünk, meg a szervezők is (ez volt a legelső ilyen verseny belföldön), jövőre még jobb lesz.

Azért pozitív élményekkel tértünk haza... nekem nagyon tetszett az egész...

De viszont mára kicsit belázasodtam 37,0 .. meg nátha. :( mit csináljak? meg kell holnapra gyógyulnom.. MUSZÁJ! Nem lehet igaz hogy lerobbanok. NEM.