Hát igen... ez is eljött,megint. Megint egy évvel "öregebb" lettem. Hm. Már 17! De sokak szerint ez a legjobb kor, ugyanis még nem vagyok felnőtt, de már nem is egészen gyerek. Fura érzés ,hogy már lassan a KRESZ-vizsgát is letehetném... Fura az is hogy jövőre érettségizem,szallagavató, stb... Aztán fősuli... Abbahagyni a versenysportot.. Jaj.

Sajnos én egy ilyen téli hónapban születtem,ami nem igazán egy bulizós időszak, úgyhogy sosincs olyan igazi kertipartim :D idén meg aztán tényleg nem volt semmi, nem jött össze, szégyen a fejemre. Csak a szük család ünnepeltünk,de nagyon jó volt az is :) Kellemes élmény hogy a 6éves unokatestvérem bejött hozzám a szobába és megkért hogy mutassam meg az érmeimet neki. Tiszta jól esett... sokat beszélgettünk,elmondta hogy ő mennyire nem szereti, amikor az úszósapka húzza a haját ,meg ilyenek :) Rájöttem nagyon értelmes kislány. Aztán kimentem a húgommal és a tacsinkal sétálni, naplemente,szép idő, meg is jegyeztem neki: "látod Juli,ilyen pillanatokért érdemes élni" amikor minden szép és nyugodt, és nincsen semmi gond. Egyetértett.

Tehát így telt az idei szülinapom,remélem a 17es évem is jó lesz! :)

Nagyon köszi mindenkinek aki felköszöntött, Limonade Joe ,Elek és panferik (meg az egész hunrun-portál)!!!

Most pedig holnaptól kitört a szünet! :) kicsit meglazítom az edzéseket is 3 napra. Csütörtöktől újra úszás.

Végre,megérkezett a várva várt uszony, Ukrajnából. Szóval már azzal úszok! :) még elég kényelmetlen, nincs a lábamhoz szokva,de majd betörik,ugye.. :) szép fekete, nézzétek:

Úgy örülök neki! :)  

Ez a hét különben valamivel könnyebb volt mint a múltheti,de a csütörtök reggeli erőedzés annyira kikészített hogy mindenhol izomlázam van. És ha így jobban megnézem,edzőtábor óta még alig pihentem. Úgyhogy ma rám fér a jó kis lustálkodás :) lehet hogy holnap is pihenek majd, és hétfőtől újult erővel kezdek a hétnek! :)

No,hát ez a hét nem volt semmi... megtekinthető az edzénaplómban

De annál jobban örülök ennek a kis pihenőnek,ami ma déltől holnap estig tart :) nem sok de épp elég.. Végre van időm olvasni (Harry Potter 7, nyilazzatok le de nekem tetszik,ma jelent meg, és már meg is van:P még jó hogy az itteni könyvesben is megvan), zenét hallgatni... (komolyan mindent hallgatok,amit csak el tudtok képzelni... esetleg ötleteket kérek mien zene inspirál;) , és kialudni magamat (milyen jó is volt elnyúlni a nappaliban!)... és jó a kedvem ez a fő,nem? szóval juhuuu-juhuuu!

Ma is volt még egy edzés, 4en (a 4 válogatott tag aki nálunk edz - a 4 legfanatikusab: Patrik,Barbora, Nikol,én) 

Jövő hétre hasonló a program, belegondolni is fájdalmas :) éppen azon gondolkodtunk a klubban, milyen megterhelő a pszichikára az úszás.. persze más sport is (élsport szinten gondolom,amikor az ember minden reggel arra ébred hogy "a fene,már most nem bírok,és ma 2 hosszú edzést kell túlélnem") .. de az úszás különösképpen,mégpedig 2 dolog miatt. Az egyik az egyhangúság,és a pálya változatlansága miatt.. Fel és alá a medencében, egy edzés alatt 100-120-szor, ugyanaz a pálya,ugyanolyan fordulók... a másik pedig hogy úszás közben nem lehet beszélgetni... szériák között - főleg ha kevés pihenő van - maximum meghallgatod az edző kommentárját vagy kritikáját, és újra úszol, a saját gondolataidba mélyedve, "jézusom,még 15 százas!", egyedül őrlődve, és számolgatva próbálasz nem koncentrálni az uszony által okozott fájdalomra. Az edzőtársaidhoz nem szólsz, csak a zihálást és a vízbe fújtatást hallod (azért ez néha jól esik.. jól esik hallani hogy a másik is szenved,ott, veled és nem vagy egyedül). Esetleg ehhez hasonló mondatok hangzanak el: " Még mennyi?... Jajj, nem bírok már... Már csak 10? ..Meghalok,Ferii fáj a lábam ebben a rohadt uszonyban" De mindenki megy, úszik, húz tovább. Ha nem megy,akkoris. Beleharapunk a snorkelba,kussolunk és szenvedünk tovább. Mert mind a négyünk szeme előtt lebeg a cél.. úgyhogy küzdünk,keményen.

Nehéz. De megéri,mint ahogy Ti is mondtátok. Már csak ezért is hogy ezt elmondhattam :) 

Ééés iggenn :P sikerült túlélni az edzőtábort! Elég vad volt,de megment :) igaz,így betegség után nem volt valami fényes a formám,de a végére valamennyire belejöttem. Az adatokat feltöltöttem az edzésnaplómba.

Mostpedig bővebb beszámoló(annyit kell még tudni hogy az edzőtábort mindig a mi uszodánkban rendezik,mert az országban ez a legjobb, és van a közelben jó szálloda is)

Szerda: esti gyors edzés,mert sietnünk kellett a szállásra. Betegség után az edzőm kímélt még, úgyhogy nem sokat úsztam. Fél nyolckor a 4 válogatott tag a klubunkból (Nikol,Patrik,Barbora, szerény személyem) indultunk a szálláshelyre, ahol már ott volt a többi 14 válogatott tag (szlovákia szélesebb körü válogatottja - azok a személyek tartoznak ide,akiknek van esélyük megúszni a szintidőket a VBre). Elfoglaltuk a szobákat,meghallgattuk a szokásos élsportolóknak szóló szöveget: keményen edzeni, sokat enni,sokat inni és vigyázni az egészségre. Aztán elmentünk aludni, hogy felkészüljünk a másnapi szörnyüségekre

Csütörtök: Reggel 6:45kor kelés,7kor pedig kinti "bemelegítő" (inkább ébresztőnek mondanám) - kis futás, sprintek és néhány nyújtó gyakorlat. Fél 8kor reggeli, egész finom volt, és egészséges. Aztán irány az uszoda...  Az edzés le van írva a naplóban,elég fárasztó volt, utána egy kis hátmasszázs.. Vissza a hotelre,ebéd (nem valami fényes kajákat adtak,mert nem vették túlságosan figyelembe hogy a zsírszintet csökkenteni kéne merthogy sportolók vagyunk... dehát meg kellett mindent enni mert kell az energia, az edzők erre odafigyeltek).  Délután másfél óra alvás, és újra irány az uszoda, megint egy nagyon nehéz edzés... Este vacsora és a nap kiértékelése,majd 10kor alvás.

Péntek:  Majdnem ugyanaz a program mint csütörtökön, az edzések kemények voltak,de megmentek,bár már jóval fáradtabbak voltunk...

Szombat: a reggeli úszásedzés helyett futás és sprintek voltak, pont megfelelő volt arra hogy szerezzünk egy kis izomlázat :D de megment... ittunk egy kis izo-italt - így az izomláz sem lett olyan vészes, és bírtuk az esti edzést is.. Este viszont a jól megérdemelt szaunázás és pezsgőfürdő.... :) nagyon jó volt,hülyéskezdtünk és beszélgettünk... De összesítve nem volt valamijó kedvem.. Technikám nem valami fényes és betegség után nem ment jól az edzés, úgyéreztem. És kételkedem magamban.. félek... félek hogy nem sikerül az a rohadt szintidő... És újra elkezdett úszni egy lány (20 éves) akinek jobban megy mint nekem.. velünk úszik.. és ez nem valami önbizalom növelő... 

Szóval ez minden összejött és eléggé sírásra görbülő szájjal mentem aludni aznap este..

Vasárnap: utolsó edzés, már jobban ment és a kedvem is jobb lett... valahogy a technikám is javult, remélem mostmár tényleg jó lesz.

Ma (hétfőn) pihenő nap van, holnap megint reggeli futás + este edzés.. mindent kibírok csak ne legyek beteg. És ha nem sikerül,hát nem fog... De mindent meg teszek, és nem adom fel. Nem szabad feladni,akkor sem ha fáj.