Gondoltam leírom végre hogy mi történt velem az utóbbi negyed évben.. bár lehet hogy azt sem tudjátok ki vagyok.. egy sellőlány voltam.. most pedig egy "vízbefojtott sellőlány" lettem:( sajnos. De a legjobb lesz ha elmondom elölről.

Azt már írtam régebben is hogy ez az év nem úgy telt ahogy szerettem volna... Többször voltam beteg a kelleténél, nem tudtam sokat javulni, versenyeket elrontottam,nem voltam ott pszichikailag. Nos,hogy ennek mi volt az oka azt senki nem tudja, talán a tavalyi szezon után a kevés pihenő, vagy az hogy túlságosan céltudatos voltam, vagy akármi...

Lényeg az,hogy nem mióta 2008-at írunk szinte semmi sem jött össze... Ha az élet hullámvölgyében vagyok akkor már jó ideje próbálkozom kimászni, és néha úgy tünt végre sikerül, de aztán újra visszaestem alulra és megint kezdhettem elölről.

Az idén a célom a Kolumbiai junior VB volt. Ahhoz hogy oda kijussak kemény szintidőket kellett (volna) megúsznom. De mivel (sajnos azt kell mondjam az edzőm hibájából) nem mentünk elég versenyre az idén,összesen 2x úsztam versenyen 1500at, és csak az egyiken sikerült megközelítenem a szintidőt - életem legjobbját úsztam ezzel,de még így sem lett meg a szint. Ez volt májusban egy kaposvári versenyen. Ezután még egy hónap edzés következett, én pedig még bíztam.. nagyon bíztam abban hogy kivisznek a VBre,hiszen tavaly 4. voltam az EB-n így az idén döntő esélyes lehettem volna a VBn... Ezért nagyon keményen edzettem tovább.. Eljött a szlovákbajnokság, és be akartam bizonyítani hogy érek valamit,hogy nemvagyok"egyszezonos"úszó,és akkor is jót fogok úszni,mert edzettem és bennem van minden. Mindenki drukkolt nekem. De sajnos a számom előtt elmondták hogy már nincs repólőjegy a VBre így hiába minden,már biztos nem megyek, így a szezonban ez az utolsó versenyem. Ez engem annyira padlóra tett hogy az 1500amat elrontottam.. nem nagyon,de pont annyira hogy rossz időt ússzak. :( kijöttem a vízből és zokogtam... zokogtam hogy miért van ilyen pechem,miért pont én aki köztudottam a legtöbbet edz, miért az pont nekem nem teljesül a célom? Annyira biztos voltam benne hogy ebben az évben is sikerül hogy kijutok.. MInden nap ezzel keltem és ha nem bírtam akkor is motivált hogy kolumbia.. és egyszer csak semmi. Minden erőfeszitésem hiába.. aznap hazamentem.. és azóta csak egyszer voltam az uszodában a cuccaimért mert számomra végetért a szezon nem lesz több edzés,majd szeptemberben.. Ez a tudat annyira rossz volt hogy folyton sírtam. Annyira hiányzik az a rohadt edzés, az a hangulat :( úgy sajnálom ezt az egészet..

Másik oldalról meg.. jól esik a pihenés is, ma van pontosan egy hónapja hogy nem igazán edzettem (jó, azért bicajozás meg görkori benne volt, de csak amig jólesett)... és ha visszagondolok nem az én hibámból nem jutottam ki,hanem az edzőméből mert sajnos idén nem úgy viszonyult hozzám ahogy kellett volna... és talán túl komolyan vettem az egészet... nemtudom, nemtudom.. de a VB végeredményeit nézve (július elején volt), nagy hiba volt nem kivinni engem,ugyanis 4. vagy legrosszabb esetben 5. lettem volna 800on és 1500on is... Szomorú vagyok ezmiatt :(

Azthittem nem fogom kiheverni ezt az egészet de úgy látom azért már jobb.. Persze nem vagyok még a régi,érzem hogy valami hiányzik a boldogságomhoz még ha látszólag mindenem megvan akkor is.. és a legrosszabb hogy nincs mibe kapaszkodnom, hogy "hisz' majd jövőre".. ugyanis nincs jövőre. Jövőre már szenior korosztály leszek, ott sokkal jobb úszók vannak; jövőre érettségizem, felvételizem, és elkerülök más városba, átt kell lépnem egy másik klubba. Tehát ez is elszomorít,hogy a következő szezonban kicsit hanyagolnom kell az úszást. Pedig annyira szerettem volna egy jót úszni még idén...

 Néha eszembe jut hogy mennyire nagyot csalódtam magamban...

De mivel jobban vagyok már.. elhatároztam hogy NEM adom fel. Jövőre megmutatom hogy érek valamit.Csak talán még pihenek egy kicsit,de újra fogom kezdeni. Új erővel és célokkal. És majd akkor hagyom abba ha a csúcson leszek. Nem most... neeem, az nem rám vallana.