Azt akartam írni: a legfontosabb, ha az ember sokat edz hőségben, és felkészíti a testét a várható nehézségekre. De még ez is kevés, ha hibázik a frissítésnél, mint én 2003-ban Nagyatádon.

2002-ben sérült voltam 8 hónapig. Decemberben kezdtem újra edzeni, és hihetetlenül gyorsan kezdtem fejlődni. Márciusban futottam sokat a sivatagban (50-60 fokban), május végén meg Törökországban kb. 50 fokban. Volt egy tavasszal futott 3 óra 8-as maratonim, a fonyódi féltávon 1:31-et futottam 34 fokban. Nagyatádra nagy tervekkel érkeztem, és előre örültem a hőségnek. Az úszást 1:24-re, a kerékpárt 5:35-re, a futást 3:30 körül terveztem. Aztán túl sürüre kevertem a power-bar izómat.

Emlékszem mikor reggel beszélgettünk Harsányi Zsuzsival a várható melegről, meg a velejáró nehézségekről. Nagy arccal megjegyeztem: oké, meleg lesz, de én erre edzettem, akkor majd csak 3:40-et fogok futni.

A kerékpár elején teleittam magam a túl sürü izóval, ami nem akart felszívódni, ezért alig ettem valamit. Ez a kerékpár alatt nem volt annyira érezhető, de csak 5:42-öt tekertem.
A táv különben hosszabb volt, 180 km helyett, 183 km.

Jött a futás: akkor még 6x7 km-t futottunk. A kápolnáig nem volt semmi baj a 4:45-ös tempóval, de visszafelé egyszer csak összecsuklottam. Elkezdtem szédülni, fázni, libabőrös lettem, jött a csőlátás. Eddig erről csak olvastam:-)) Mit mondjak, elég érdekes érzés. Árnyékokat láttam magam mellett, mintha neki mentem volna valakinek. Sokszor elnézést kértem, de nem volt ott senki:-)) A lábaim elkezdtek görcsölni. Volt olyan, hogy a combomat és a vádlimat egyszerre három görcs kapta össze. Kétszer 6 percet voltam masszíroztatni.

A végén 4:42-t futottam, az osztályomban 4. lettem, és 12:05-re finisheltem.

A 2003-as verseny nekem örök emlék marad, talán pont a szenvedés miatt:-))

Azóta odafigyelek, hogy ne keverjem olyan sürüre az itókámat, csak az akkori formámat nem találom:-))