Néhány hónappal ezelőtt kedves párom ajándékaként, megkaptam életem első futócipőjét. Néhány napos (hetes?) rábeszélést követően, ki is próbáltam a cipőt. Az első néhány méter bizony nagyon nehéz volt, de ahogy a kínai mondás tartja minden utazás egyetlen lépessel kezdődik, csak az én esetemben így szólhat: minden futás egyetlen lépéssel kezdődik. És ez teljes mértékben igaz, mert akkor kezdödött az igazi "utazás".

Sokat segített, hogy az edzések során ott volt velem és biztatott, nem hagyta hogy elcsüggedjek és segített a futásban is. Köszönöm Szívem.

A nyár számomra igazi nehézségekkel volt tele, de egy idő után a sok feszültség feldolgozásában rengeteget segített. Egyszer csak elkezdtem érezni, hogy hiányzik a futás és bizony, már sumákolni sincs kedvem. Egyre több km-t sikerült futnom, úgy hogy nem kellett belegyalogolnom.

Páromék már több hónapja készültek a 26. Spar Stafétára, én pedig csak szimplán célkitűzés nélkül futottam, egészen addig amíg be nem sétáltam, hogy leadjam a nevezésüket a BSI Irodán. Ekkor bizony a tv által közvetítve jött az ihlet, hogy nevezek a 7 km-s minimaratoni távra. Hirtelen ötlet, komoly cél de ez már egy másik történet.