Igen! Sikerült! De ezt még mindig nem hiszem el. Lefutottam életem első hivatalos futóversenyét, mindössze csak 7 km-t, de olyan öröm tölt el, mintha maratont futottam volna. Tegnap reggel a rajtig nagyon ideges voltam, hogyan fogom teljesíteni a távot, és az álomidőmet teljesítve befutok-e a célba. Most már ezekre tudom a választ! Igen sikerült, és minden célkitűzésem maximálisan teljesült, mert a teljes távot végig futottam és a kitűzött 49 perc helyett 43:54 alatt teljesítettem.

De milyen is volt a verseny? A rajt előtt furcsa volt, hogy ismeretlen emberek vesznek körül, közben forognak az agytekervényeim hogy tudom-e a saját tempómat futni. Elindult a közös bemelegítés, ami oldotta egy kicsit a bennem lévő feszültséget... A rajtot követően sikerült 2 perc alatt elérnem a rajtvonalhoz, és igen, sikerült elindulnom az első versenyen. Az első néhány méteren felvettem a tempómat, és szerencsém volt, hogy mellettem nem sokan futottak, így sikerült kizárnom a külvilágot. Hirtelen már azt vettem észre hogy vissza is fordultunk az Andrássy-n, majd néhány méteren belül egy 3-4 éves kisfiú elhajt mellettem egy kis fa biciklin. Tündéri volt és nagyon jó kedvet csinált. A frissitő állomás előtt bizony kezdett nehezemre esni a futás, de koordináltam a légzést és a tempómat is. A ligetben voltak nehéz szakaszok, amikor is nehezemre esett még lépni is, de felülkerekedtem és folytattam. Mivel nem láttam kilométert jelző táblákat, így csak futottam. 6 km-nél észrevettem a földre felfestve a büvős jelzést (MM/6 km) és ekkor éreztem, hogy meglesz és befutok a célba. Mégis az utolsó km volt a legnehezebb! Nagyon jó érzés volt látni az utolsó 100 m-t jelző kiírást. Ekkor sikerült hajráznom még egy kicsit, és elérkeztem a régóta áhitott célvonalhoz. Ez a vonalat én a a levegőbe ugarva léptem át. Rég éreztem ilyen sikerélményt! Csak ezután néztem vissza a bűvös órára, amely 46:03-at mutatott. Ekkor megfogalmazódott bennem a következő célom vagy akár lehet álomnak is mondani? Az EO-s sátorba  örömmámorban érkeztem! Nagyon megtiszteltetés volt, hogy, a nagy "öregek", mint Sepi, Pen, Zilaci, mennyire örülnek az én kis egyéni sikeremnek. Köszönöm nektek. Külön öröm, hogy több mimimaratonistával, így Győzivel és Gbeával is megtudtok osztani sikereinket és további terveinket! A versenynek már több órája vége volt, de még mindig nem múlt el az az öröm, amely a célba érkezésem óta tartott. Este sikerült megnézni az időmet, amely végül 43:54-re sikeredett. Nagyon büszke voltam, hogy sokkal jobban teljesítettem a távot, mint amelyet kitűztem magamnak.

Verseny után egy nappal... Reggel kipihentem és még mindig örömittasan ébredtem. Bizony mégis a 3. emeletre történő felsétálás nem esett jól, de tudom, hogy megérte. Az egész napos rohangálás, szokásos hétfő (!) napi rutin sem szegte kedvemet, még mindig kitartott a tegnapi siker. Így vált a célbaérését követő álom célkitűzéssé. Jövőre a 27. Spar Maraton le akarom futni életem első félmaratonát! Nehéz és küzdelmes lesz tudom - annak ellenére, hogy beleszerettem a futásba -, de remélem a felkészülést élvezni fogom!