:D
Kicsilány86
| 2011-10-18 17:59:16 |
3 hozzászólás
Egy nagyon nehezen induló reggel után egy nagyon szép délután. Ez a mai napom összefoglalva. Munka után hazafelé jövet a vonatról (egy pihentető alvás után)néztem az elsuhanó tájat, a gyönyörűen tiszta kék eget, és a napsütést. Ekkor futott át az agyamon az a gondolat, hogy ezt a napsütéses időt kihasználva elmehetnék futni. Vitatkoznom kellett Önmagammal, hogy menjek-e vagy sem, mert éreztem, hogy a lábam még mindig fáradt és bizony nem ártana neki a pihenés. Végül elhatároztam, hogy futok egy laza kis kört, és nem a megszokott útvonalat járom végig. És nekivágtam. A háztól van két domb amely nekem a bemelegítést segítik(nem barátkoztunk még ezekkel a dombokkal), felértem és nekiindultam. Elértem a kedvenc helyemhez a fótfürdői részhez. Na itt gondoltam, hogy nem futom meg a visszafordítós részemet, ezt most kihagyom, de csak csábított a kedvenc útszakasz. Végül rákanyarodtam. Nem bántam meg, sikerült számos csodás gondolattal és látvánnyal gazdagodni. Teljesen egyek lettünk a magány, a természet és én. Az út fölött összeérnek a fák ágai, amely már mutatják az ősz jelenlétét. A homokos úton a lábam alatt a levelek készítettek számomra szőnyeget. Közben észrevettem az út melett a madarak számára kikészített piros etetőt, amelyet idáig a nyár dús lombozata takart el a kíváncsi szemek elől, de közeledve a hideghez megmutatta magát, és reményt nyújt majd a hideg napokban. Lépés-lépés után, kifúj és beszív váltotta egymást, közben az őszi napfény megmutatta kedves és igazi önmagát, hiszen a napfényes helyeken lefutott hozzám és megsimogatta arcom, hogy menjél én itt vagyok veled. De megjelent a hideg zimankós ősz is, hogy tudassa ő is, itt van velem és bizony őt is tisztelnem kell. Ahogy ezeket éreztem és tapasztaltam, már ki is értem a betonra, vagy nevezhetjük a civilizációba. Itt megfordult a világ, megjelentek az autók, a forgalom és az emberek. Ekkor elváltunk egymástól, de mégis itt marad velem az érzés, és azok a gondolatok, amelyeket bennem keltett a mai futás.
És most már remélem veletek is. Mindenkinek kivánok ilyen futásokat!
Edzés nélkül, avagy a "közfeladat" karbantart
Kicsilány86
| 2011-10-12 16:06:03 |
8 hozzászólás
Nem gondoltam volna, hogy valaha eljutok addig a pillanatig, hogy hiányozni fog a futás. Pedig ez történt. Okt 7 óta egyszerűen nincs időm futni. Reggel 7kor elindulok munkába és bizony csak este fél 9 körül érek haza. Miért is? Egyszerű a válasz a közt szolgálom minden tekintetben. :D De legalább karbantart teljes mértékben. Hogyan történik ez a karbantartás? Mostanság elég nehezen indul a reggel így ekkor már egy kis sporttal kezdek, mert rohanok, hogy elérjem a reggeli vonatot. Ezt követően egy kis családgondozás, majd munkaidő után egy kis számlálgatás. Mindezt a nyóckerben régi nagypolgári lakásokban, ahol egy emelet bizony inkább megfelel kettőnek. És én így "szaladgálok" egyik emeletről a másikra, mert liftek nincsennek ugyebár (sztem anno gondoltak a jövő fiataljaira, ha másképpen nem is, a lépcsőzés szintjén is, de sportolhatnak valamit). Nem sokáig tart majd ez az állapot! Remélem, már pár nap és vége van a nagy hajrának és több időm lesz, és ismét belevethetem magamat a jól megszokott és várva várt futásaim okozta örömökbe.
Kicsilány86
| 2011-10-07 12:57:02 |
1 hozzászólás
Kedd óta nem jutottam el munka után futni, mert rendszeresen este 8 után érek haza és akkor bizony már csak a fürdés és az alvás gondolata csábít. Meg az is közrejátszik, hogy már 3. napja napi több km mászkálok föl és alá három és négy emeletes házakban. Éljen a családgondozás és a népszámlálás, legalább kondiban tart. A másik probléma számomra, hogy este nem igazán szeretek futni, mert Fóton nem a legjobbak az utak, illetve szemüveg nélkül futok, így a látásom sem a legtökéletesebb, így sötétben nem érzem magam "biztonságban"! Ezek után jött az ötlet, mivel ezen a héten pénteken csak délután kell dolgoznom, akkor pénteken reggel felkelek és let's go to run. Az elhatározás megszületett (nálam ez nagy szó, mert én az a tipus vagyok, aki inkább este megcsinál mindent csak, hogy reggel 5 perccel tovább tudjon aludni ). Ma reggel el is jött a megvalósítás. A telefon ébresztése előtt sikerült felkelni, egy gyors telefon, bemelegítés és indulás. Nagyon jól ment, fogytak a méterek és igazán pihentető volt számomra a futás, de sajnos a természet nem így gondolta, így 1,5 km után abba kellett hagynom a futás. Ez az eredménytelenség nagyon letört és dühít is, de erőt ad, hogy holnap mégis jobban teljesítsek és ismét elinduljak. De volt vmi pozitívum is, tudom, hogy ha futásról van szó, azért bizony már megéri reggel is felkelni...
26. Spar Minimaraton (után 1 nappal)
Kicsilány86
| 2011-10-03 21:41:12 |
10 hozzászólás
Igen! Sikerült! De ezt még mindig nem hiszem el. Lefutottam életem első hivatalos futóversenyét, mindössze csak 7 km-t, de olyan öröm tölt el, mintha maratont futottam volna. Tegnap reggel a rajtig nagyon ideges voltam, hogyan fogom teljesíteni a távot, és az álomidőmet teljesítve befutok-e a célba. Most már ezekre tudom a választ! Igen sikerült, és minden célkitűzésem maximálisan teljesült, mert a teljes távot végig futottam és a kitűzött 49 perc helyett 43:54 alatt teljesítettem.
De milyen is volt a verseny? A rajt előtt furcsa volt, hogy ismeretlen emberek vesznek körül, közben forognak az agytekervényeim hogy tudom-e a saját tempómat futni. Elindult a közös bemelegítés, ami oldotta egy kicsit a bennem lévő feszültséget... A rajtot követően sikerült 2 perc alatt elérnem a rajtvonalhoz, és igen, sikerült elindulnom az első versenyen. Az első néhány méteren felvettem a tempómat, és szerencsém volt, hogy mellettem nem sokan futottak, így sikerült kizárnom a külvilágot. Hirtelen már azt vettem észre hogy vissza is fordultunk az Andrássy-n, majd néhány méteren belül egy 3-4 éves kisfiú elhajt mellettem egy kis fa biciklin. Tündéri volt és nagyon jó kedvet csinált. A frissitő állomás előtt bizony kezdett nehezemre esni a futás, de koordináltam a légzést és a tempómat is. A ligetben voltak nehéz szakaszok, amikor is nehezemre esett még lépni is, de felülkerekedtem és folytattam. Mivel nem láttam kilométert jelző táblákat, így csak futottam. 6 km-nél észrevettem a földre felfestve a büvős jelzést (MM/6 km) és ekkor éreztem, hogy meglesz és befutok a célba. Mégis az utolsó km volt a legnehezebb! Nagyon jó érzés volt látni az utolsó 100 m-t jelző kiírást. Ekkor sikerült hajráznom még egy kicsit, és elérkeztem a régóta áhitott célvonalhoz. Ez a vonalat én a a levegőbe ugarva léptem át. Rég éreztem ilyen sikerélményt! Csak ezután néztem vissza a bűvös órára, amely 46:03-at mutatott. Ekkor megfogalmazódott bennem a következő célom vagy akár lehet álomnak is mondani? Az EO-s sátorba örömmámorban érkeztem! Nagyon megtiszteltetés volt, hogy, a nagy "öregek", mint Sepi, Pen, Zilaci, mennyire örülnek az én kis egyéni sikeremnek. Köszönöm nektek. Külön öröm, hogy több mimimaratonistával, így Győzivel és Gbeával is megtudtok osztani sikereinket és további terveinket! A versenynek már több órája vége volt, de még mindig nem múlt el az az öröm, amely a célba érkezésem óta tartott. Este sikerült megnézni az időmet, amely végül 43:54-re sikeredett. Nagyon büszke voltam, hogy sokkal jobban teljesítettem a távot, mint amelyet kitűztem magamnak.
Verseny után egy nappal... Reggel kipihentem és még mindig örömittasan ébredtem. Bizony mégis a 3. emeletre történő felsétálás nem esett jól, de tudom, hogy megérte. Az egész napos rohangálás, szokásos hétfő (!) napi rutin sem szegte kedvemet, még mindig kitartott a tegnapi siker. Így vált a célbaérését követő álom célkitűzéssé. Jövőre a 27. Spar Maraton le akarom futni életem első félmaratonát! Nehéz és küzdelmes lesz tudom - annak ellenére, hogy beleszerettem a futásba -, de remélem a felkészülést élvezni fogom!
Néhány hónappal ezelőtt kedves párom ajándékaként, megkaptam életem első futócipőjét. Néhány napos (hetes?) rábeszélést követően, ki is próbáltam a cipőt. Az első néhány méter bizony nagyon nehéz volt, de ahogy a kínai mondás tartja minden utazás egyetlen lépessel kezdődik, csak az én esetemben így szólhat: minden futás egyetlen lépéssel kezdődik. És ez teljes mértékben igaz, mert akkor kezdödött az igazi "utazás".
Sokat segített, hogy az edzések során ott volt velem és biztatott, nem hagyta hogy elcsüggedjek és segített a futásban is. Köszönöm Szívem.
A nyár számomra igazi nehézségekkel volt tele, de egy idő után a sok feszültség feldolgozásában rengeteget segített. Egyszer csak elkezdtem érezni, hogy hiányzik a futás és bizony, már sumákolni sincs kedvem. Egyre több km-t sikerült futnom, úgy hogy nem kellett belegyalogolnom.
Páromék már több hónapja készültek a 26. Spar Stafétára, én pedig csak szimplán célkitűzés nélkül futottam, egészen addig amíg be nem sétáltam, hogy leadjam a nevezésüket a BSI Irodán. Ekkor bizony a tv által közvetítve jött az ihlet, hogy nevezek a 7 km-s minimaratoni távra. Hirtelen ötlet, komoly cél de ez már egy másik történet.