Most már teljesen elhatároztam magam,nem is lehetett másképpen. Beneveztem a maratonra.

Igaz,ősszel lesz,de ez akkor is egy nagy dolog magamban.Főleg,hogy ez még pár dolgot is visz magával,már ami az elhatározást jelenti. Szóval harcra fel,menni kell tovább.:)

Rengeteget agyalok,hogy nevezzek vagy ne nevezzek idén a maratonra.

Félmaratont fogok futni vagy 4 et,már többet is kinéztem. Azokkal nem lesz gond.Ha tartom a szokásos futásokat,akkor alap,hogy menni fog. Márpedig tartom,mert az élteme részévé vált a futás.

Már feliratkoztam a bsi honlapján egy maratonra felkészítő hírlevélre,kapom is szépen az edzéseket január óta.

Olvasgattam könyveket is,hogy főleg a hétvégi futások a hosszúak,szóval azt is meg tudnám oldani,csak néha annyira zaklatott az életem és a két gyerek totál levesz energiával,hogy nem tudom nevezzek-e vagy sem.

Persze nekem kell érezni,néha érzem is,hogy menne,máskor meg azt hogy nem.

Febr 15 ig lehet nevezni kedvezményesen,addig még agyalok,de azt érzem,hogy bele kell vágnom.

Tavaly amikor minimaratont futottunk a barátokkal és beértem a célba láttam a sok érmet felakasztva a maratonisták részére. Na ott hangzott el ez a mondat tőlem,hogy "nekem kell egy ilyen jövőre".:)