Hát akkor csapjunk a … húrok közé:

http://www.youtube.com/watch?v=i91_ZIuGj4o&feature=related

… pedig várom a májust! Sőt: várom a június 30-at …:)

Hisz Larzen megaztmondta: ‘Minden nagy versenyt legalább kétszer kell teljesíteni. Elsőre még nem tudod, hogy mit vállalsz. Visszamenni annak tudatában, hogy mi vár rád, és újra nyerni, az az igazi győzelem!’

Ultrafutás. Ultrafutás? Ultrafutás!

 A gugli 0,20 mp alatt 98200 találatot adott ma…

 Én 2008 májusában, az első maratonom után azt hittem – nincs nagyobb élmény mint maratont futni. 3 óra 53 perc élmény, küzdelem, mámor. Csúcs volt!

2011 júniusában kb. azonos időt futtam az Ultrabalaton első 42 kilijén, Steve kiséretében. És közben szivattyúztam le a hasznos infokat, tároltam a Nagyon Fontos ‘feladatlistámra’, hisz a hátralevő 170 kili új dimenzió számomra.

Mi is a pláne az Ultrafutásban?

Tessék olvasni beszámolókat, megélni például egy UB befutót, s még egyet, s még … 14 szer teljesiteni a Spartathlont – s akkor talán lesz bátorságom megmondani a tuttit.

Igen, számomra a kisértés a beszámolók olvasása közben formálodott.

Gyaloggalopp 2007-es beszámolója már sejtette, hogy ez a Verseny nem is igazán verseny, nem csak szenvedés….

‘Nem szoktam beszámolót írni a versenyeimről, de úgy éreztem, hogy az UB teljesítése olyan pontot jelent az életemben, ahol meg kell állni egy kicsit, rágni kell és ízlelgetni. Elgondolkodni, hogy mit miért és milyen áron. Mielőtt elhatároztam a nevezést, én is sok beszámolót olvastam másoktól, főleg a Spartathlon teljesítéséről. Tudom, hogy sokaknak, akikben még csak pislákol a gondolat egy ilyen hosszú versenyről, segíthet a döntésben egy-egy beszámoló, ezért is próbáltam részletesre venni.
Sok sikert mindenkinek, aki ilyesmire adja a fejét!’

(runner42 | 2008-06-30 10:07:32 (https://edzesonline.hu/blog/365/&year=2008&month=06))

Már az első olvasat közben belekönnyeztem. Aztán kinyomtattam. Karácsonyig rongyosra olvastam.

És belém költözött a kicsi kukac… S futtam. Minél többet – annál távolabbinak tünt az UB. Túl kicsinek, nagyon  inciri-pincirinek éreztem magam a 212 – vel szembe.

2010-ben, a Budapest Maraton előtt már ‘hangoltam’. Úgymint, már összegyűlt annyi bátorság, hogy Kán lebeszélésére is hajthatatlan voltam feltett szándékomban. Persze hagytam egy kiskaput – a felkészüléstől téve függővé, hogy lesz-e 2011-es UB vagy sem….

http://www.youtube.com/watch?v=uhkFqkuxj0g&feature=BFa&list=PLD910E53F4937DED6&lf=rellist

205. Vajon mit rejthet egy rajtszám?

Például 2*5=10 – et? A tizedik egyéni befutó.

Bejött. Hihetelennek tűnő érzések, időeredmény.

https://edzesonline.hu/edzes/660603

…. Még most is szivesen olvasom az első EO-s gondolataim.

Menedzser = Sió Attila.

‘Jó segítőnek lenni művészet, nincs is belőlük több, mint jó futóból és szerencsés az, akinek megadatik egy.’ (http://www.freeweb.hu/powerhiker/ultra_v1.htm)

… engem nagyon szeretnek ott fönn! Nekem az idei UB-n kettő jó segitőm adatott.

Azaz inkább egy és fél. Hisz a menedzser asszisztens csak 96-nál csatlakozott. Jó helyen, jó pillanatban. Hozta a szárnyaim, hozta a hűs csiki nyári fuvallatot. Hozott mosolyt, madár csicsergést….

Emlékszem. Akkor azt mondtam – egyedi. Nem létezik ‘társ’, aki ezt überelheti.

‘Bámulom a Nagy Tavat és összegzem, ami mögöttünk van:

Tegnap dél óta kisebb-nagyobb megszakításokkal harminckét órát vezettem. A motor hét párperces (amíg berohantam a benzinkútra) megállás mellet huszonhét és fél órát folyamatosan járt…szegény. Míg a Kedvesem 212 kilométert futott (MEGCSINÁLTA!!!) én 450-et vezettem…hogy?!?! Elpöfögtem 65 liter benzint. Az autóban a hőmérséklet nappal 36-48 fok között volt. Elolvasztottunk 10 kg jeget. Attila megivott 13 liter vizet (most jut eszembe, én ma még nem is ittam…elfelejtettem)

(Másnap ráálltunk a mérlegre: Attila 65kg- fogyott két kilót, én alig 46kg- fogytam egyet. Mi látszik ebből-, hogy egységnyi futással csak kétszer akkora súlyvesztést lehet elérni, mint ugyanannyi vezetéssel :) vagy a turpisság a 13L víz és az egy üveg kóla közti különbségben van?)

Zuhanyzás után leültem az alvó Kedvesem mellé az ágyra. Istenem, hogy néz ki, a térdén egy nagy duzzanat, az egyik lábujja hatalmas vízhólyagban végződik, az összes hajlata véresre kidörzsölve, lángol a teste, az a drága, gyönyörű teste. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy de jó, hogy az édesanyja nem látja ebben az állapotában!

Miközben kenegetem a sérüléseit azon gondolkodom, hogy milyen különleges is volt itt lenni Vele, a rajtól a célig. Kísértem már Mátrabércen, Kinizsin, Nagyatádon is, de ez most más volt…ez Csoda volt!

Nem mondom, „normál” emberi léptékkel a többit sem lehet felfogni, na de körbefutni a Balatont?! Mi jöhet még..?..?..?

runner42 | 2008-07-16 11:01:07 (https://edzesonline.hu/blog/365/&year=2008&month=07)’

Igen  - a Kismadár überelt. Pedig nem kártya partiba szállt be. Június 24-én reggelén ébredt. A napi műszak után röppent a Csikszereda-Budapest autóbusz járatára. Kora hajnalban, a napkeltével együtt érkezett Budapestre. Valamivel hamarabb mint az UB rajtja. Ő tudta, hogy én már a rajt lázában égek. Én rá gondoltam – s mintha éreztem volna, hogy nagyon közel van.

A sors kezét megragadva a Balaton fele indult. Autóbusszal, komppal. Oszt majd bringára tett szert és elém került. S mikor már ‘célba’ ért, akkor elbringázgatott kb. 115 kilit. Ő, aki 40 kilinél hosszabbat nem tekert.

Majd együtt befutottunk. https://picasaweb.google.com/114035490799558424012/UB2011#5624368604484473074

Még 212 nap.

Vajon Kán most mit mondana? Vajon az ideális időjárás ismétli majd magát? Vajon milyen érzés másodszorra is átölelni a ‘szalagos nevem’? De hol vagyok én a 14 – szeres Spartathlontól? Vajon mit rejt a 10-es rajtszám?

http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=nZHnAqnFhXM

Steve, Galopp, Runner42 - találkozunk 212 nap múlva.

…ami egyszer volt, s újra lesz, csak körbe-körbe…