Két hét múlva végére érünk az első 5 km-es edzéstervnek. Ebben egyébként a budapesti kényszerpihenő és az azt követő ismétléseket kivéve jól haladunk. Nem mindig könnyű, de megvan a folyamatos fejődés nyújtotta öröm és motiváció. Emellett pedig a patakpartot már egészen jól ismerjük és szeretünk ott futni. Az elején könnyebb, lejt is meg frissebbek is vagyunk, a visszaúton meg a Vigolana látszik, ha lászik és nincs olyan köd, mint tegnap, amikor az orrunkig se. A játszótér pedig ideális a bemelegítéshez, nyújtáshoz.
Egyszerre vetődött fel a gondolat bennünk, hogy hogyan tovább. Persze, volt elképzelésünk, de végül a mindkettőnknek tetsző megoldást tegnap a Correre áprilisi számában találtuk meg: Nulláról egy óra futásig, 12 lépésben. Tetszik, mert
- nem kilométer, hanem idő alalpú az edzés,
- továbbra is maradhat a heti 3 edzés és
- rugalmas, mert nincs előírva, hogy mennyi idő alatt kell továbblépni a szintek között, addig csinálja az ember, amíg nem érzi, hogy már továbbléphet.
Ezzel szerintem elleszünk őszig, miközben a folyamatos fejlődés motiváló érzése továbbra is megmarad. Ez fontos, lelkesít bennünket és segít felkelni kétnaponta korán, esőben, hidegben is. De azért a nyári reggeleket már nagyon és kiváncsian várom.