röviden a verseny alatti történések:
- elkéstem a közös "tornáról", épphogy beálltam a rajtzónába, már el is indultunk;
- első frissítőig bemelegítés, pulzusemelés, meg általános állapotfelmérés, kortyolás, futás tovább;
- utáljuk a hidat, főleg szembeszélben, pulzus elérte a megfelelő szintet;
- robotpilóta, budai oldal kellemesen teljesítve;
- vissza pestre. tyűűűű, aztahétszázát, de utálom... szembeszél, kezdtem éhes lenni, hiába ettem mindenhol egy falat banánt, korgott a hasam, elkezdtem fázni, elkezdett a vádlim, combom fáradni;
- 12. frissítő/35.6km: víz, iso és vagy két egész banán elfogyasztása 100 méter alatt, sétálva;
- innentől 155bpm mellett csak 06:00p/km sebességre voltam képes - ezt azért jókedvűen tartva a felüljárón is;
- egyszerűen a lábaim kimerültek, nem tudtam rábeszélni őket egy kis sprintre a célnál - de az idő megvan :)

sikeresen teljesítettem életem első maratonját, az elvárásaimnak megfelelő 3:56:46 idővel - ami azért valamivel több ugyan, mint amiről az előző blogbejegyzésemben álmodoztam, de azért nem panaszkodom, mert szerencsésebbnek érzem magam, mint esetleg kevésbé felkészült célbaérők. egy-két kisebb vízhólyag és némi izomláz emlékeztetett másnap arra, hogy futottam egy jót. :)

néhol egyedül futottam a gondolataimmal, néhol beálltam mások mögé - akik aztán lehagytak, vagy lemaradtak. a fotók alapján megtaláltam néhányukat, majd a rajtszámra rákeresve kiderítettem az idejüket is: egy-két versenytársat kár volt "futni hagyni", mert esetleg végigvittek volna. de első versenyemen, igazi tapasztalatok nélkül, inkább biztonságban megfutni a 4 órát volt a cél, mintsem pengeélen táncolva esetleg pár percet nyerni. azért hazavezetni azt a kétszázegynéhány kilit így is elég vicces volt...

nem, még nem adom ki könyv formájában az edzésnaplóm, szimplán exportálva (ezen ezért jót derültem - üdv pen&sepi, akiket végre élőben is láthattam, mégha csak futólag is :) ), ilyen címmel, hogy "hogyan készülj fel majdnemnulláról 16 hét alatt 4 órán belüli maratonra". :)

inkább megpróbálok felkészülni a következő,  5. ultrabalatonra - beiktatva néhány helyi versenyt (például debrecen, oxigén-kupa + maraton) :)

reális cél a 24 órán belüli érkezés? :)

nah, ez is megvolt. mármint a félmaraton. ráadásul az első.

hatalmas élmény volt a tömeg egy aktív alkotóelemének lenni, ami meg is mutatkozott a pulzusomon, mint sok más futótársamnak. mindenesetre teljesen tervszerűen alakultak a kilométerek +10bpm mellett :) az általam mért távolság valahogy hosszabb lett, mint a versenytáv - ennyivel talán mégse futottam többet a sok kanyargással és előzgetéssel, de az idő az stimmel. majd kalibrálom a fútpadom valahol - mondjuk a spar maratonon. :)

hogy mekkora volt a szél a rakparton? naaaagy??? gyerekek, át kell írnom szinte az összes edzésem! hogy az nagy szél volt? értem én, nem feltétlenül egy olimpiai 100m döntőre alkalmas idő, de aki nem 1:15h alatt akart futni, annak mit számít azon a két kilin +10s? nekem kifejezetten jól esett. ;) na nem úgy, mint az a két frissítés, amit félrenyeltem, és métereket futottam levegő után kapkodva köhögve (valahol ott vannak az 5perces kiliknél), de az eredményemen - érzésem szerint - nem változtatott volna, ha szélcsend van.

fórumon javasoltátok a csinos popsi követését - hááát, nekem nem jött be: az első kili után láttam, hogy akiket követek, azoknak nem lesz meg két órán belül a táv, telefonszámot már nem kéregetek, így inkább váltottam egy kevésbé dekoratív, viszont annál rutinosabbnak tűnő úrra, akinek ezúton is köszönöm, hogy akaratlanul is nyulazott nekem (rajtszáma 2062).

13 héttel, 50 edzéssel, 650km-el tizensokév füstölgés után 1:47:59 lett a két órás terv mellé. alakul.

még két hét maratonig. az eredeti terv 4 óra. ha ott is jobb leszek kilinként fél perccel, akkor egész szép eredményem lesz. :p

oh, beszereztem egy TR cipőt, egy saucony shadow 9-et akciósan, a vizesebb időkre gondolva. ma másodjára futottam benne, eddig egész jó: tapad, ahol kell, nem issza a vizet, eldobja a sarat - csak beton ne legyen a közelben, mert akkor iszonyatosan csúszik. újraéledt benne a gyermeki-énem: végig a pocsolyákon, dagonyán, dombra fel, völgybe le, derékig érő fűben - és mindezt esőben, rövid technikai felsőben és -alsóban. alig akartak beengedni a lakásba, mikor hazaértem. :)

tényleg, hogyan köszönnek a futók egymásnak? mertugye: "jó szelet", meg "széles utat" már foglalt a hajósoknál, motorosoknál. ugyan hallottam már hátulról, hogy "pálya", és gyorsan félre is ugrottam, de az talán mégse köszönésnek lett szánva. ja, és a gugli egyelőre nem segített ki - lehet, rosszul kérdezem. :)