(verseny) Edzésleírás
29. Budapest Spar Maraton Ob. 11. hely, csapat ezüst
Véglegesen szembesülnöm kellett azzal, hogy nem vagyok szuperhős. Pusztán földi halandó. Nagyon sok gondolat, érzelem kavarog bennem napok óta, melyeket nehéz rendszerezni és némelyek váratlan pillanatokban törnek rám. Nyílván való, hogy ha egy héttel ezelőtt ránézek az időeredményemre, nagy csalódottság töltene el. Megélve, utólag mégsem érzek nagy letargiát. nem tudom, hogy lelkem legmélyén ez tényleg őszinte e, vagy pusztán egy sovány önvédelmi kudarckerülő mechanizmus (Varga Dani biztos tudná), mindenesetre alapos önvizsgálatra sarkall. Az eredményem okait kutatva rá kellett döbbennem, hogy az idei szezon ezen versenyére elfáradtam. Fejben, testben, motivációban egyaránt. Mindent megpróbáltam a görcsösség határán spoilerezve, és ez kerekedett belőle. Verseny előtti napokban éreztem, hogy ma nem fogok egyéni legjobbat futni, mégis megvolt a verseny előtti kis izgalom és a kellemes várakozás. Fő motivációm, hogy a tavalyi balesetem sebeit orvosoljam és felülírjam az egy éve félrekomponált remekműnek induló, mégis befejezetlen reqviem-be torkollott kompozíciót. Ha így nézzük, sikeres versenyt zártam. Úgy voltam vele, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is célba érek! 6 gyerekkori jó barátom utazott fel és szurkolt nekem a pálya különböző pontjain. Nekik főképp tartoztam ennyivel. Nagyon jól indult a verseny. Okosan kezdtem, csak a 3. kilinél zárkóztam fel Geri, Tomi, Kedves Roli, Horváth Gyuri és még ekkor sokak által alkotott társasághoz. 3’35-3’38 között szuperül esett az iram. 15 km-nél széthullottunk. Geri és Tomi elhúzott. Nem éreztem, hogy kifizetődő lenne velük tartanom. Egyedül a rakparton című fejezet kezdetét vette, majd miután az időközbe leszakadt Roli újra elhagyott, teljes magányba folytattam a hadjáratot. Féltáv után elcsíptem Szabit. Itt nagyon jól kezdett esni a futás, majd 24 körül a rám törő forróság hóba-hugyozott szerelmes üzenetként olvasztotta el az összes álmom s reményem. 29-nél vidultam fel kicsit, hol a térzenéző katonazenekar a Szamos-menti indulót pirította, melynek vokál szekcióját a lelkes kotta részeg kísérőim alkották. A Parlament büféjében 700 HUF-ért vásárolt Borsodi dobozos meleg sörrel a kezükben visították a „nyisd ki babám az ajtót” című opuszt. Ők legalább jól érezték magukat! 30-as táblát elhagyva kezdődtek a görcsök és a folyamatos késztetések és sugallatok a kiállásra. Edzőbá utolért és még egy finn srác is. Üldözött vaddá váltam. Borzasztó érzés kerített hatalmába. nem néztem hátra, csak előre. A görcsök elmúltak, de kaptam cserébe mellkasi nehézséget és magányt. Ingerült lettem, mert a sajnos nagyon sokszor nem vettek észre és sok járókelő kisétált elém. Figyeltem magam, folyamatos megállásra késztető jeleket küldött a szervezetem. Kinek és mit is kell most bizonyítanom. Magamnak? Mit is? Öncélú badarságnak tűnt minden, de éreztem, hogy itt semmi nem szól már a helyezésekről, a pb.-kről, az ob.-ról, hogy hány kilit futottam az évben. Ezek csak számok, adatok! Ki vagyok én és mit keresek itt. Minden pillanatot elmentettem, hogy emlékezzek, mennyire voltam mélyen, nehogy egy pillanatra is szemrehányást tegyek magamnak, hogy féltem mélyre menni a gyöngyökért. 37-nél kis kóla csúszott le. Megmentett. „Energikusabb” lettem, de a görcsök ismét mardosni kezdtek. Beérek a Hősök terére, innen már csak egy kis kunkor. Kiállok, leszarom. Nem még valami vár rám. Nagy kiabálás a pálya széléről, valakit le akarnak teremteni nagyon, hirtelen egy házaspár velem szembe. bevásárlásból hazafelé. A faszin farmerkabát. Meglöktem kicsit. Léptek mögöttem, Dani beköszönt és elfut mellettem. A fortyogó becsvágy és a győzni akarás azt követelné, hogy csapkodjak a dühtől és marcangoljam magam a lassúságom miatt, de ehelyett meg kellett figyelnem magamon, hogy őszintén örültem Dani barátom dinamizmusának, hisz ő azon legutolsó emberek közül való, akiktől irigyelnék egy előttem lévő pozíciót. A sport mindenre megtanít. Konstatáltam. Csak sokaknak (nekem) némely törvény és erény elsajátítása évekbe kerül. Célegyenes és a haverok tombolnak. A földijük megcsinálta. Nagy könnyebbség, vége. Geri 3. Ez óriási!! És innen kezdődtek a következtetések levonása. Nem tudom, hogy alakul a jövő. Imádok futni, edzeni. Büszke vagyok, hogy ilyen csapattársaim vannak, Mindenkinek szívből gratula: Zsuzsi, Gebre, Geri, Dani, Szabi, Pierre és a többiek.
Bár sokunknak ez egy űridő, értem, amit írsz, és a küzdelem még a legszigorúbb elemzés szerint is megér egy jelest.
Gratulálok!
Szurkoltam a buszról, láttam, hogy mentek. Gratulálok, mert megcsináltad. és minden maraton nehéz. Kit érdekel az időd, mert lehet nem a legjobb, de annál sokkal többet tanultál. Minidg örömből kell futni, legalábbis nálam alapszabály:)
Gratulálok! A többiek már sokmindent írtak, én csak annyit fűznék hozzá, hogy a beszámolód első mondatával kapcsolatban néha azért vannak kétségeim, pl. amikor BSZM-on tél után 3'20"-ban zúztad a 15km-eket. ;)
Öregem, csatlakozom Danihoz! Másodszorra olvasva is megható. Nagyszerű és kemény arc Vagy, ez nem volt piskóta, de végigmentél, Pozsonyban bizonyítottál, Keszthelyen is végignyomtad a kánikulában, minden viszontagság ellenére. És most is... Igazából szarul lenni és végigmenni az igazán durva dolog. Ha megy, akkor megy, az egy egyszerű történet, de igazán küzdeni ilyenkor lehet és kell. Azt azért sajnálom, hogy nem meccselhettünk egy jót a végén, de lesz még alkalom!
Elismerésem a versenyzésedért, a küzdésért, a beszámolóért. Gratulálok Neked is, meg a csapatodnak is.
Emberi beszámoló, biztosan tudom, hogy ilyen helyzetben kiszálltam volna, többek között ezért is becsülöm, hogy elengedve a céljaidat, a démonaiddal megküzdve elértél az utad végéig, ami ezen a napon (de csakis ezen) most ennyit jelentett. Én sem szeretem, ha egy számomra értékelhetetlen időeredményhez gratulálnak, de a fentiekhez már önmagában is jár a kalapemelés! (sőt, egy hugymeleg Borsodi dobozos is:) ).
Következtetést pedig nem egy pillanatnyi történés, hanem egy folyamat alapján érdemes tenni, és ez a folyamat láthatóan nagy célok elérését teszik lehetővé. Kisiklások eddig is voltak és ezután is lesznek. Belőlük épülni kell.
Gratulálok Gábor!
Danihoz csatlakozva, gondold át ezt a versenyt, a miérteket, majd tedd el a megfelelő polcra és az egész évet a korábbi versenyek sikereivel együtt értékeld!
Jó olvasni a beszámolóidat, örülök, hogy ilyen részletekbe menően leírod, hogy min mentél keresztül 1-1 verseny alatt, mert sokszor magamra ismerek benne, hogy hoppá, én is ezt éreztem, lehet nem pont az adott versenyen, hanem egy korábbi edzésen (csak én nem tudom megfogalmazni ilyen frappánsan...).
Tiszteletre méltó, ahogy kezelni tudod az adott helyzetet, felül tudsz kerekedni a nehézségeken. Pontosan ezért ne legyél csalódott, hiszen megküzdöttél ezért a maratonért, mélyről hoztad vissza, de visszahoztad, még, ha az időeredményed nem is olyan lett, amilyet vártál előzetesen. Később ezek a tapasztalatok hasznodra válnak!
Kicsit megkönnyeztem ezt a beszámolót! Köszönöm ezt az írást minden szófordulatával!:-) Sajnálom a szombatit, de nagyon örülök, ahogy gondolkozol róla, és azért ez az év nem csak erről az egy versenyről szól! Gratulálok Pozan!
Még egyszer gratulálok Gábor! Nagy sportember vagy! Arra vall az is, ahogy a régi emlékek nyomása alól kimásztál, és menet közben el tudtat fogadni a helyzetet, tudtál hozzá alkalmazkodni. Sok ember hiúságból ilyen szituban kiállt volna, de azt hiszem a sport iránt érzett alázat azokban nincs meg! "A sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít" (E. Hemingway) Jó pihenést, regenerálódást kívánok, és hát természetesen jó futásokat!
korpaZASZ 3674 napja
http://m.zaol.hu/sport/maratoni-becsben-illetve-budapesten-1655908
csak megjelent...