Edzésleírás

Mit tehet az ember, ha a kedvenc futóversenye és a kedvenc teljesítménytúrája egyazon napon kerül megrendezésre?

Egy ideig azon gondolkodik, hogy kihagyja a túrát, mert a futáson eddig mindig ott volt, aztán kezdi magát befészkelni a gondolat, hogy mind a kettőt meg kéne csinálni. Miért is ne, hiszen csak jól fel kell készülni, idő meg van bőven…

A Mátrabérces időm nem volt annyira szuper, így támadtak kétségeim, de két hete a Pécs-Orfű félmaraton ideje már bizakodóbbá tett.

Pesza-ékkal mentem le, a szokott helyen volt a szállás (volt még a kétév előtti birspálinkából). Felvettem a csomagot, a várat körbe fotóztam és irány a Bari tanya, ahol gulyás és túróscsusza által igyekeztem feltölteni a szénhidrát raktárakat. Asztaltársaim váltakoztak, voltak tapasztalt öreg rókák, de olyan is akinek én adtam tanácsot. Ittam egy deci vöröset is, de ezt a cukrászdában még le kellett öblítenem egy sörrel annyira nem ízlett. Itt Peszáék asztalához ültem, itt is voltak új arcok, kiemelném Áront aki rendesen hidratálta magát, másnap ennek ellenére szintidőn belül ért be.

Másnap a rajtnál azért Koppánynak megemlítettem, hogy a Kékesnél megszakítom a túrát egy Csúcsfutás erejéig. Nyugtázta és én is, hogy akkor ha pontzárás után kapnék el egy pontot, tudok hivatkozni valakire. Melegre számítottam, így éjszakára nem raktam hosszú gatyát, csak felsőt, de azt sem kellett felvenni annyira meleg volt.

7:00 rajt KISNÁNA

Mivel Ábris és Cili sem tudta mit fog menni, nekem meg 9:25-re a Kékesen kellett lennem a busz miatt, így elmentem az elejével, de igyekeztem nem kifacsarni magam. Volt egy kis elkavarás, de a GPS az egyik sporinál hamar visszavitt minket.

OROSZLÁNVÁR

Az ellátásban fölfedeztem az előző délelőtt sütött nevezésemet (zabkeksz). Egy óra alatt megvolt (8km/óra). Ennek megörültem mert nem voltam kipurcanva és 1:25 elégnek tűnt a további 9,1 km-re a Kékesig. Gyorsan melegedett az idő, de a lombok alatt kellemes idő volt. Egyedül a Mátrabércről már ismert fakidőléses szakasz lassított egy kicsit, d bőven időben értem fel.

KÉKESTETŐ 1:19:06

Gyorsan ettem ittam, majd lerohantam a szanatóriumhoz. A buszon lekaptam a cipőmet, had száradjon és nyugodjon a bőr.

(Füreden felvettem a rajtszámot, beszéltem Krisztiánnal, ittam és elindultam fölfelé. Az erdőhöz képest iszonyatos meleg volt az aszfalton… eleinte törvénytisztelő állampolgárként a bal oldalon, a napon mentem. A frissítőpont után azonban az árnyékosabb jobb oldalon ragadtam. Kr. útközben többször lelkesített, a célban még csomagot is intézett. Gratuláltak, érem, csomag, zaba…)

11:50-kor már futottam is lefelé Parádsasvárra. Lefelé megláttam két túrázót. Kiderült Koppányék azok, ők voltak a seprű. Mivel közel voltunk a ponthoz, hozzájuk csapódtam beszélgetni, kicsit pihenni.

PARÁDSASVÁR 12:53:04

8 perccel pontzárás után. Ettem-ittam majd Koppányékat otthagyva kb 15 perc mínusszal (a pontzáráshoz) elindultam. Meleg volt felfelé és a meredeken utolértem az utolsó túrázót. Hajráztam ugyan neki, de inkább csak amiatt hogy Galyára feljusson, mert eléggé elvolt tikkadva.

GALYATETŐ I. 14:08:44

A régi tapasztalat miatt kikértem a levest (két éve nem jutott), ahogy eszegettem, sorra jöttek be almásról az emberek, sorra indultak tovább, belegondoltam, hogy jó óra mínuszban vagyok hozzájuk képest. A zsákot fent hagytam (telefonnal, csippel) és irány lefelé. Nagyrészt egyedül mentem, emiatt óvatosan mentem nehogy elkavarjak.

MÁTRAALMÁS 14:49:37

A ponton kóláztam és jólesett. Fölfelé Galyavár nem hiányzott, elég lassan de fölértem.

Galya II. 15:50:42

Bevállaltam még egy levest, sajt sós paradicsom, mazsola és aszalt kajszi, majd mentem tovább (végre voltak mögöttem is). Itt a lefelének nem akart vége lenni, aztán meg a felfelének sem, aztán ahogy egyre erősödött a motorzúgás, egyszer csak kibukkantam…

MÁTRAHÁZán 17:39:36

folyt.köv.

2016-05-25: Na eleget vártam a folytatással, most van egy kis időm, amit erre szánok. Közben a jövő heti ismétlés lázában égek, különösen, hogy a tavalyi formámat nem sikerült összehozni. Na mindegy, Mátraházánál tartottam: A ponton jól tele etten-ittam magam és Sándor (vagy talán Imre) társaságában ereszkedtem le Lajosházára. Nagyon meleg volt, de a lombok alatt ez szerencsére kevésbé érződött. Beszélgettünk és én nem is erőltettem a kocogást (pedig itt lehetett volna), mert ki voltam tikkadva.

Lajosházán a pataknál lemaradtam egy kis tisztálkodás erejéig, a ponton rendesen feltankoltam, majd egyedül indultam tovább (már nem emlékszem, hogy lemaradtam, vagy én indultam hamarabb...). A S szakasza gyönyörű volt, a késő délutáni surlófények a ligetes tölgyesben... Képeket is csináltam (ugyan csak telefonnal). És jött a hosszú kaptató felfelé. Mátraszentimre előtt még sikerült néhány naplementés képet csinálni.

Mátraszentimrén leves, meg ami volt, lábgenerál. Ott volt Pesza is, de nem is tudom miért nem vele mentem tovább. Egy 3-as csapathoz csapódtam a szürkületben és irány Szorospatak. A lámpám nem volt olyan jó mint a régi, de legalább világított.

Szorospatakon sem időztem sokat, sört az idén sem mertem bevállalni. Itt megint egy másik csapat mögé kullancskodva indultam tovább. Szótlanul, mert ezen az emelkedőn nem sok kedvem volt extra energiát kiadni, a lámpám miatt is erősebben kellett figyelnem.

Ágasvár th. Hát itt már nem nagyon volt kedvem enni, valamit magamba erőltettem. A csúcsra fel és le szakaszról semmi emlékem nem maradt (tehát a szokásos fárasztó fel és jajjdenincskedvem itt lemenni lehetett).

Innen egyedül indultam tovább, a lámpámban elemet cseréltem, és csodák csodája láttam!

Fallóskút ismét relatíve hamar eljött.

Mártakeresztes előtt a lejtőt megint nem kívántam. Keresztesen aztán egy kis tanácstalanság, hogy hol is kell elindulni fölfelé.

Hidegkút. Ami ezidáíg lassan érlelődött bennem, hogy átnevezek, az most szavakká kristályosodot. Beleveseztem ugyan, meg eszegettem, de nem hozta azt az erőt amit az előző 115-ön, a reggeli lábkenegetés is rossz ötlet volt, a hőség is sokat kivett belőlem. Teljesen egyedül indultam el, eddig ismeretlen terepen, rendesen belassulva.

Tóth hegyes. Megvolt, semmi különös, de innen legalább voltak 115-ösök, akik húztak valamelyest.

Világos hegy

Pata felé az új szakaszon volt egy kis elkavarás (ha 5 méterrel arrébb megyek észreveszem a szalagot), de az eredeti szintidőn (88) simán tudtam hogy beérek, így a végét nagyon sétálósra vettem.

Cél

Jól esett beérni, de az átnevezés miatt volt egy kis hiányérzetem.

Majd jövőre gondoltam (azaz 9 nap múlva az írás idején)

1 hozzászólás

Sárcipő 3431 napja

Gratulálok Tóni! Külön-külön is elég a két kihívás, nem hogy így együtt. Velem nem lettél volna kisegítve, kb 15 perccel később értem a Kékesre. Kellően be voltam rezelve hozzá, hogy ne fussam el az elejét :-).