Edzésleírás

A terv négy hídkör volt, egy szokásos 14.2 km-es táv.

Már az első kilóméter után elégedetten tapasztaltam, hogy az elmúlt napok erőtlensége a mai nap elkerül, és jól esett a futás.

A szív kicsit jobban pörgött, mint terveztem, de mivel tempó is párosult hozzá, meg nem is éreztem az elmúlt napokra jellemző "mindjárt meghalok" érzést, így engettem pörögni.

A második hídkört futottam, és még mindíg jólesett a tempó. A hídra felfeléket is tudtam tolni, a lefeléknél meg a lábam se érte a földet.

Ekkor vettem észre a Tiszaliget lejárójánál a rendőrautót. A benne ülő rendőr a meccs végét várta, hogy a Ligetből kiözönlő autók forgalomirányítását biztosítsa. A következő körben véget is ért a meccs, özönlöttek ki az emberek. A kútnál az ivászatot is rohamtempóban végeztem, nem akartam kerülgetni emberek százait. Így ezzel korábban véget is ért az edzés.Nem akartam szívatni magam azon a rengeteg gyalogoson keresztülvergődni, akik valószínűleg az elfogyasztott alkohol hatására előszeretettel be is szólogatnak a futóknak (fuss Forest fuss és hasonló igen szellemes megjegyzések).

Egy szemtelen fiatal kis libától így is megkaptam a fenti idézetet, aki szemmel láthatólag a szelfikészítésen és az okostelefonsimogatáson kívül nagyon máshoz nem ért. 

Határozottan jólesett, ha akartam volna, tudtam volna még növelni a tempót, kézben tartottam az irányítást. Remélem ez az érzés kitart a jövő héten is. Szívás lenne erőtlenül nekivágni egy hosszú versenynek.