Edzésleírás

Hagytam egy hetet kísérletezésre, hogy a 130-as pulzushoz tartozó tempó csak egyszeri véletlen alkalommal volt olyan magas, vagy tartós.

Nos nem egyszeri alkalom volt. A test aktuális fiziológiai állapotától függően ingadozó, de kb 4:30-as ezrek társulnak valóban hozzá.

Figyelembe véve, hogy még az áprilisi 24 óráson is 130-as induló pulzust választottam a hozzá tartozó laza 4:50-es ezrekkel, ez ugrásszerű adaptációs fejlődést jelent, méghozzá 20 másodpercet ezrenként.

Ilyen ugrásszerű javulást utóljára emlékeim szerint 2014-ben tapasztaltam.

Ezek után kíváncsi voltam egy pörgősebb edzésre.

Elindultam kifelé a Ligetbe, az ilyenkor szokásos 140-es pulzusra áltam rá. Induláskor kell vagy 1500 méter mire a szív felveszi a ritmust, ilyenkor kvázi alacsonyabb pulzusértékhez párosul lényegesen magasabb tempó, mint pl. 5 km futás után.

Mindenesetre soha nem éreztem még ilyen könnyednek a közel 4 perces tempót. Így első próbálkozásra azt mondhatom, hogy a javulás 140-es pulzuson is közel 20 másodperc, bár 5 km bemelegítés után lehetséges, hogy csak 15 másodperc. És valóban olyan könnyednek éreztem a futást, mint korábban a 4:20-as ezreket, csak ez a tempó nagyobb volt. Ezt jövő héten kipróbálom a szokásos 20-25 km-es távokon is.

Alaposan átrendeződött az eddig megszokott pulzus-tempó kapcsolat. Nagy pofára esés lett volna a holnapi 50 km-es OB-n, ha a tervezett 150-es pulzussal indultam volna, és a várt 4:05-ös ezrek helyett 3:45-3:50-es ezrek jöttek volna. Pislogtam volna az első 5 kilis kör után nagyokat, hogy most mi is legyen.

Így, hogy elmarad a veseny, és más időpontra kerül, remélhetőleg lessz időm kipróbálni (és felkészülni), hogy a 150-160 közötti pulzustartományban milyen tempók mennek, és azt hogyan bírom tartani a szokásos 20-25 km-es edzőtávokon.

Egy biztos, 25-én a 160 környéki félmaratoni pulzustartomány az E.ON Délibábon le lesz próbálva verseny körülmények között. Kiváncsi vagyok, hogy mit tudok profitálni a fejlődésből.

És akkor a mai edzés.

A legutóbbi 1000 méteres résztávos edzést a rendetlenkedő légzésem szakította félbe. A mai napon meg egy munkagép, ami a harmadik etapon 300 méterénél keresztben teljesen elálta a Ligetben a sétányt, mert ő ott dolgozott, a futó meg le van szarva, majd megvárja, míg ő ki tud fordulni az útra. Nem is lett volna ezzel gond, ha nem résztávos edzést futok. Egy résztávot nem lehet megszakítani, majd várni 20-30 másodpercet, és folytatni. Igazából a futó utjába kerülő bármilyen akadály (belépő gyalogos, kerékpáros, kutya vagy macska meg még az ég tudja kicsoda) pillanatok alatt kizökkenti a tempóból, amibe nehéz visszazökkenni.

Egy munkagép az az akadály, ami teljesen tönkrevágta az edzést. Ugyan visszakocoghattam volna a kezdőponthoz, és újra nyitottam volna az etapot, de a plusz pihenővel már torzult volna az edzés összképe, meghamisította volna azt.

Így hagytam a csudába az egészet, és hazafutottam. Ismét csak két hossz volt, ami édeskevés.

Mindenesetre ez a résztáv tempó továbbra sem pihentető. Éreztem, hogy nem adok bele mindent, de nem is feküdtem ki az első két etap után.