Edzésleírás

Bosszantó dolog történt. Második hídköröm futom és a Tiszaligetbe érve a Campus-nál a buszfordulóban megugat két kóbor kutya. Volt már ilyen, gondoltam ugatnak kicsit, majd mennek a dolgukra. Nem mentek. Ott sündörögtek mögöttem, acsarkodtak. Nem tetszett a dolog, leállítottam az órám, és szembefordultam velük. Egy kicsi és egy nagyobb korcs kutya. A kicsit ismertem, sokat láttam a ligetbe, soha nem volt gond vele, a nagyobbat viszont nem láttam még. Gondolom a frissen alpított falka vezére ő lett, és uszította a kicsit is.

Udvirisan megkértem őket, hogy menjenek a jó büdös francba, de valószínűleg nem beszélték jól a nyelvet, mert tovább acsarkodtak. Kicsit hátráltam a bozótos felé, hogy keressek egy botot, hogy megfegyelmezzem őket, de nem láttam.

Patthelyzet. A futást nem tudtam folytatni, nem akartam, hogy úgy tűnjőn, menekülök előlük. Még valamelyik bolhás dög megharap, és mehetek holnap az SZTK-ba tetanuszért. Ők viszont nem hátráltak.

Feloldottam a konfliktust. Támadtam. Két gyors lépés feléjük hangos szitokszavak kíséretében eloszlatta azonnal a bátorságukat. A nagyobb hamar felszívódott, a kicsi még a Campus előtt lófrált, jól megkergettem, meg a kezem ügyébe eső botokkal megdobáltam. Ő is hamarosan felszívodott a sötétbe.  Bothajigálás közben meg is csúsztam, hasaltam egyet, kesztűm el is szakadt. Épp ideje volt már. Frissen vásároltam, harmadjára volt rajtam.

Kicsit várnom kellett a folytatással, mire a pulzusom 166-ról lement 140 alá. Résztávozást pedig nem terveztem mára, ez már az a pulzustartomány.

Még két kört tettem, azért befejeztem az edzést. Útközben magamhoz vettem 4 db nagyobb kavicsot, és ahogy elhaladtam a tett helyszínén, mindíg figyeltem, nem bukkan-e fel valamelyik kedves kis dög. Nem találkoztam velük újra.

Remélem ez nem válik szokássá. Elég sokszor futom ezeket a köröket, nem szeretném ezt gyakran megismételni.