Edzésleírás

Futás kettő felvonásban...ELSŐ FELVONÁS: Reggel 8 már két kávé bennem, reggel 9 még mindig a gép előtt ülök, és olvasok...az erőt...9:15, már másodjára mentem be a szobába ébreszteni a férjem...csak szépen, kedvesen ébresztem: hozzam a kávét édesem? Még most sem kéri...9:20: HOZZAD NAAA :D Nálunk ilyen egy reggeli ébresztő, és akkor boldogan viszem, és nézem hogy hogy ébredezik. IMÁDOM! Ma különösképp kedves reggel volt...és, ekkor még nem mondtam neki a tervem. A tervem, csak 10 perc ébredés után mondtam: menjünk le az anyukádékhoz (anyósomhoz) látogassuk meg őket, már úgyis hiányzik a kissógórnőm. Ekkor Ő már tudta, és mondta is, hogy de nem teker...jó, autóval sehova nem megyünk...9:30 körül, készülődj, mert elmegy a kedvem!!! Mondta a férjem...Hát, sírtam, átöleltem, csókoltam, boldog voltam, köszöntem, hálálkodtam, hogy mindezt megteszi értem. Létezik még egy ilyen a földön?!?! Mert lássuk be, Ati csak focizni szeret, más sportot nem igazán...:):):) És, most képes volt értem, erre ♥ Hát, így történt, hogy elindultunk erre: http://www.runtastic.com/en/users/Bud-n-Krisztina/sport-sessions/38642049# Jászfelsőszentgyörgyre...több útvonalat kinéztem magamnak majd egyszer, de ma sikerült is megvalósítani...Van a műutas, és a tereoes megoldás...odafelére az utóbbit választottuk. Ki almás határába, majd hosszú egyenesen a lőrinckátai bekötő rövid aszfaltos szakaszára, és akkor onnan pedig az ismeretlenbe...tényleg ismeretlen volt, de csodás...annyira csodás, és annyira tájékozatlan, hogy sikerült eltévednünk...engem a táj szépsége, és az a rengeteg őzike amit láttuk (minimum 50 és nem mondok sokat) leírhatatlan. Volt, hogy a mezőn, a szántóföldben, vagy épp a fák bokrai közt láttuk...vagy épp a hátunk mögött szaladtak már át az úton. A férjem figyelmes volt, és mind kiszúrta...volt 4-5 de volt hogy egy egész sok csapat 5-10 is volt egy-egy szántóföldön. Az ismeretlen rész elég jól futható volt, mindössze egyszer mentünk úttalan szántóföldbe, de onnan is kikecmeregtünk egy tisztásra, azon keresztül át, majd egy két, há' hosszú-hosszú egyenes út az ismeretlenbe. MI továbbra sem tudtuk hol vagyunk, csupán nagyjából sejtettük...persze nem ott jutottunk ki a főútra ahol Én azt szerettem volna, de ígyis sikerült a Jászfelsőszentgyörgy táblánál...igaz épp a falu másik végénél,de kijutottunk. Megkönnyebbültem :) A megkönnyebbülésem előtt, viszont egy akkorát estem...két térdre-két kézre...puff...egy kiálló faág . Elestem, majd gyorsan felálltam, ránéztem a férjemre...már könnycsepp a szememben, Ati csak néz...nem nevet, én nem sírok...majd óriási röhögés, és tovább futás. Minden problema nélkül. Kacagtunk, és ennyi volt...Majd futottam a szentgyörgyi főúton, szembe egy futó...hoppá...sok sikert kívántuk egymásnak...majd Mi megérkeztünk az első felvonás végéhez...